Tagadás

Hogyan is mondhatnám el azt, amit szavakkal nem lehet?
Nem azért, mert annyira hatalmas, esetleg különleges, vagy annyira a tiédnek, vagy magaménak érzem.... egyszerűen magam előtt sem találom a szavakat. Minden percben falni akarom szemed a szememmel, vagy harapni ajkad, de soha többé nem akarlak látni. Rettegem a pillanatot, amikor majd alakod körvonala feldereng előttem. Béna leszek és gyermeteg, nevetős, pirulós, béna kisleány, aki még a kezét sem nyújthatja feléd. Tagadni fogunk? tagadni kell. Veszett ügy ez anélkül is. Hát tessék, kimondtam. Feketén fehéren néz mindenki a szívembe, amit magam sebeztem meg, idegen kéz nem ért hozzá. El kell tűnni, el-el innen örökre!