Látomás

Kicsi, fekete bogarak. Párosával járnak körbe a megszokott helyeken jobbra-balra szaladva az ismeretlen ismerősök vonásain. Ki vannak képezve a látványra; küldetésük megtalálni. Eszükkel tudják, hogy meg kell lennie, hogy nem veszhetett el csak úgy, a föld nem nyeli el a dolgokat, ahogyan régen tanultad. Néha éles villanások cikáznak el előttük, hátrahőkölve fognak padlót, de nincs baj. Tudod, estek ők már nagyobbat is. Kicsik még ahhoz, hogy a valóságot megkülönböztessék a képzelet ügyes-bajos játékaitól. Szűkülnek-tágulnak környezetük és állapotuk kénye-kedve szerint. nem uralhatod őket. Poloskáik ők testednek. Rabul ejtette őket az érzés; homály, sűrű köd nehezíti meg számukra az utazást. Felderengnek olykor-olykor a Világ szépségeitől, de semmi sem lehet már annyira elbűvölő, mint az az arc, amit mindenkiben keresnek. De mi lesz, ha megtalálják? Gyenge szívük fel van-e készülve a fényesen ragyogó, tökéletes szépségre? Bizonyára belehalnak.

Vakítsatok meg, hogy ne érezzek fájdalmat.