meguntam a nagy szavakat..... bárkinek feltárom már magam, bárkinek beszélek bármiről. Nincsenek titkaim, tetteimet nem szégyenlem, akármennyire is szégyenletesek. Az ember megtanul ember lenni és rájön, hogy ehhez nélkülözhetetlenek a hibák (bár én sosem láttam őket azoknak) és a rossz döntések. talán egyszer majd rájöttök, hogy a dolgok amiket teszek, számomra szükségletek és kötelező jók, amiket nem akarok elhagyni. Én ebben élem ki magam. Ki amiben jó.....
Véget ért megint valami, amit nem lehet feledni, nem szabad bánni és egyáltalán nem kell belőle tanulni. El kell tenni, hogy ott pihenjen csendben a másik kettő mellett. Olyan sok gyönyörűséget kaptam én már ezektől a nyári hónapoktól, hogy felérnek egy tinédzser egész életével.
És még sincs kedvem beszélni rólam.
Az enyém,az enyém, csak az enyém. Soha nem veheted el tőlem :)
Nem kell a nagy finálé, ahogy nem kellett a nagy bekezdés sem, csak a két megszokott dolog ott benne a közepében amitől tudom, hogy ez még mindig az, amire vágyom, amit Veled kell, hogy átéljek. Olyan reményekkel sétálok ki az édes semmittevésből, hogy a következő bármennyire is elkötelezettebb lesz nem végzet lesz, hanem valami sokkal csodálatosabbnak a kezdete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése