Mióta vágytam már ezt a fájdalmat? Most itt van hát és két marékkal lakmározok belőle. Idegen arcokon keresem a megoldást - hogyan lehet valaki ennyire idegen? Agyamat zavaros gondolatok terítik be, ideges emlékek az elmúlt napok éjszakáiról. Megtorpanok, hogy az érzések sodra elindíthasson.
Pontosan ismerem már ezt az érzést. Minden egyes pillanata és rezdülése régi ismerősként köszönt álmaimban. Undorodom attól amit ti vérnek és emberi természetnek neveztek. Ha egy kicsit is uralkodhatnék magamon nem tört volna ki az, ami már fél éve váratott magára. De talán jobb is így. A fájdalomtól, ha megbénulok is, legalább érzem, hogy élek és nem olyan üres minden, mint az elmúlt időkben.
...És belefúrom magam, hogy újra enyém legyen ez az érzés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése