A vándor cirkusz útra kelt és meg sem állt az őrület határáig. Nem több az egész, mint út az ego-k és ének között. Nagyon koszos és nagyon őszinte. Csalódott és felszabadult végtelenített utakon. Kalandozás. Vélemények és szubkultúrák családja. Mindenki ismerős valahonnan, de ez az ember mellettem hozzánk tartozik? Annyira kevés kell a boldogságunkhoz...
(És többet még mindig nem árulhatok el az utazásaimról, mert abban a pillanatban szertefoszlana az emlékük.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése