2008. december 30., kedd

K.

Előttem egy kép.
A képen híd,lámpa és fák.
A fák ágai mozognak.
Lágyan ringatóznak a némaságra.
Az arcomon 1000Wattos mosoly.
Emlékek törnek az agyamba.
Emlékek egy korból,ami talán nem is létezett soha.
Lehet,hogy az egészet csak elképzeltem.
Hogyan lehet ennyire tiszta valami?
Egy pillanat alatt történt meg,amiről csak álmodtam.
Örökké az enyém.Örökké a tiéd.Örökké a miénk.

2008. december 28., vasárnap

Sweet seventeen

You can dance, you can jive, having the time of your life





You are the Dancing Queen, young and sweet, only seventeen

2008. december 24., szerda

Never forget

Szeretetre ébredtem. Szeretetre,ami felkavar,amibe őrülten kapaszkodok;szeretetre,ami várat magára és csak vár és vár és vár.
Tenni akarásra ébredtem,de lezsibbadt az érzéstől a szám és a kezem.Hagytam,hogy hasson. Arra ébredtem,hogy csodálatos lehetne.
Nekem ez a karácsony. egy pillanat mámor,aztán az űr.



A pillanat hevessége okozta eme lelki fájdalmat.

Tagadás.

Én tudom,hogy nehéz.Én tudom,hogy így kell lennie ennek az egésznek és azt is tudom,hogy Te megmondtad.minden annyira sorsszerű.láncszemekként kapaszkodnak egymásba a darabok.
folyton szigorú szemmel,a múlt tekintetével figyelem jelenem és nem tud megfelelni a hatalmas elvárásaimnak.nem tudom mi számít reálisnak és mi az ami tényleg már csak álom és lehetőség.A lehetőségekből valahogy mindig sok akad,talán még célból is,csak a megvalósítás az,ami annyira,de annyira kevés.Sokkal többet várok ennél.
Az emberek folyton elmennek egymás mellett anélkül,hogy észrevennék.
Rotherrel kezdődött és folyton visszaköszön. egyszer iszonyatosan megszerettem,kaptam is egy jó nagy létélményt,az elsőt,azt az igazit még őszintén,tisztán és önzetlenül és nem engedem el többet.


No love,no life.

2008. december 19., péntek

Látkép

Néha, néhány pillanatra elhiszem,hogy enyém a világ. Elhiszem,hogy megéri küzdeni,hogy van cél,hogy meg tudom csinálni,aztán vége szakad egyetlen szóval,tettel,vagy mondattal. Meghalnak az álmaim mielőtt elkezdhetném őket megvalósítani. Csodálatosan hazudok önmagamnak. Néha nem értem,hogy lehet,hogy nem láttok át rajtam,aztán rájövök,hogy én is csak a zaccot látom. Túl sokat akarok és túl keveset markolok. mindent egyszerre akarok,de soha nem teszek semmit. Ne is várd,hogy valaha is tegyek. Arról már lekéstem. Nincs kedvem felemelni a kezem és a kezemmel együtt önmagam is. Álom az álomban. Ugye Te is érzed,hogy az életünknek semmi köze a valósághoz? Ugye te is érzed,hogy nem érzed? annyira üres,annyira üresek a szavaink*
De azért a pár pillanatért örökre meg fogja érni.
Őszintén,Tisztán,Önzetlenül.
Az egyetlen siker.

(by Lichtenstein.)

2008. december 18., csütörtök

Eredendő cinizmus

Nem is miattad van ez az egész, csak a horgony miatt meg amiatt a fékezhetetlen mehetnék miatt. Maradás és elvágyódás. Annyira beleszorulok a végletek szűk körébe, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Magamra erőszakolom azt,ami nem vagyok és elnyomom azt,ami igazán lehetnék. Ami van nem kell,ami nincs azért meg megőrülök, pedig semmi közöm nincs hozzá és igazából nem is akarnám. Csak a pillanatban. Kell a játék,kell a küzdés,kell a tragédia, végig kell élnem,hogy tényleg beleadhassam magam.
Annyira próbálom kipaszírozni magamból az érzelmeket, az igazi őszinte érzelmeket,de nem megy. Túl sok,túl hamar.Nem tudok elfogulatlan lenni és nem tudom alapvető természetem megváltoztatni. Nem akarom,hogy tudd mennyire más ember is vagyok,mind amit elképzelsz,de azt akarom,hogy tudd az összes titkomat és minden őrültségem.
Mi sem látunk tovább az orrunknál. Nincs józan ítélőképességem.

2008. december 15., hétfő

2008. december 14., vasárnap

Egy pillanat mámor

Szorítom a pillanatot,mert a zuhanástól félek. az emlékeimnek annyira kevés közük van a valósághoz. Olykor még el is tűnnek.
De vannak pillanatok,amiket nem felejtek. ezekért csinálom végig, ezért nem adom fel-újra. Életet menteni nem egyszerű feladat. Nincs helye figyelmetlenségnek. Ha ilyen nagy dolgokra képes egy pillanat, akkor le is építhet véglegesen.
Hullámvölgy.
Néhány külső és belső komponenssel segítem dolgát.
Ideje konzultálnom az agyammal.
A végére mindig csak füst és köd marad.
Én csak szeretek.korlátok nélkül.szabadon.
Mögéd rejtőzöm.



2008. december 8., hétfő

2008. december 7., vasárnap

Izgalmas dolgok

Kezdődött azzal a tipikus alkoholmámoros, kommerszvodka-kólás esettel, undergrounddal meg azzal az elmaradhatatlan elektronikus hangzással, ami erőteljesen áradt szét a falakból. Természetellenesen természetes megszokott állapotok a természet ellen;meg mellette is.
Egyébként teljesen szokványos,"köszönjük a részvételt"esemény-igen,tudjuk,hogy megtehetjük...

A távolságot,mint üveggolyót...
Néhány pillanat és azok a képek,amik már tényleg végérvényesen a fejembe égtek. Kéz a kézben az egész város felett a kilátóról nézni a város szentjánosbogarainak táncát az valami elképesztő nyugodtság...az az őszinte és tiszta érzés kerít hatalmába,hogy most tényleg rólad és érted van minden. Miattad mozognak a fák levelei és a szelet is Te gerjeszted,hogy repülhessenek. Bárhol és bárhogyan is kezdődött gyönyörű körívet írt le az éjszaka és megnyugodtam.
Biztonságban,magabiztosan és eltökélten.
A zöld nyugatató szín, teljesen elveszhetsz benne.
Mindegy ki vagy, ki voltál a múltban ők nem tudnak rólad semmit. Esélyek és lehetőségek....felszabadult boldogság, sodródás-de nem az árral,csak a folyammal. Alattunk ezer ember él és haldoklik,de mi mégis lebegünk, mert megtehetjük....Aztán az az utolsó pillanat a katapult előtt,ami beüt,amire annyira vártál.
A tökéletes pillanat.
Hazafelé a vagonban egy ember sincs rajtunk kívül,de mégis több százan vagyunk. A hatalmas fényességtől nem látom az utat és behatárolhatatlan korlátok közé szorulok. Tíz-húsz perc után már megszokom a jelenlétüket és figyelem őket. Csak csendben,csak halkan....
aztán GettóTechno meg azok a tipikus BalatonSound afterek amit csak mi tudunk és amin te annyit nevetsz. Hagyom,hogy hasson...
Igenigen, engem is meg lehet fogni még akkor is,ha nem is üldözöl....

Engem és Téged, még néhány embert
A zúgó várost, a hatalmas füsttengert
A gyárakat, a füstje rád ragad
A ruhádba szívja magát, örökre megmarad

Te mosolyogsz magadban, hisz érzed a varázslatot

2008. december 3., szerda

Zuhanórepülés


Kibaszott nagy szerelem.

2008. december 2., kedd

Miss you

Én tényleg annyira nem tudom felfogni mi történik velem.
Olyan erősen szeretnék hinni,de olyan gyorsan húztok vissza.
szerelem?
Túl sok a múlt.Túl sok a jelen.és túl szép,
annyira szép lehetne a jövő.
Hagyom?Hagyhatom?Bízhatok?
Mutasd meg ki vagy és Neked adom magam!
Éreznem kell a bőrödet ahhoz,hogy elhiggyelek.
Mire elég négy nap?




túl kicsi ilyen nagy dolgokhoz*

2008. december 1., hétfő

Heaven's gonna burn your eyes




Do you applaud fear
Do you hold it near
Are you afraid to live your life
The way I perceive
In my arms I’ll catch you
Do you mind If I always love you

Heaven’s gonna burn your eyes

You’ll see
In my dream I’ll catch you
Into my arms I’ll catch you
Do you mind if I always love you

Heaven’s gonna burn your eyes