2008. április 14., hétfő

ne fájjon többé

Őrült lejövetel.Sander Kleinenberg.kissé erős,de kellemes.Végülis már oly' minden.
Csak zenei létélmény után kutatok.Nem vágyom képi hatásokra,csak hangok legyenek körülöttem. Szerencsés volt kihagyni a "Napfény az éjszakában" nyomdai élményt.
Sok lett volna.Túl sok.
Így is sok minden előtört belőlem.Inkább itthon.Nyugodtan,elmerülve,vasárnap esti ejtőzés. Ami jár,az jár.így legalább könyebb lesz lejönni.A kevés néha több.Néha hasznos.
Egészen bűvkörbe ejtett az írógép kattogása.Szeretem hallgatni kissé gépies hangját és elmerülni a csodában.Felemelő dolgok írására késztet.Feledtet sok mindent.
A probléma gyökere még mindig nem a mennyiségben,minőségben,vagy magában a repülésben keresendő.Más ponton kavarodnak meg a dolgok.
Valahol ott,ahol mindig le vagyok nyűgözve és mindig mutat valami újat.Remegés.Harc önmagamban,a fejemben,a lelkemben.Olyan pont ahol csak árthatnak a pici piros paraziták.
Szeretném egyszer megtudni,átélni,hallani,érezni.Igazából.szűk látómezőben.
Közel és mégis távol.Álmok.Édes képzelgések.Álmodozás ébrenlétről.
egyszer talán elérek a célig,egyszer talán véget ér a hajsza.egyszer...
egyszer majd kiadom,egyszer majd neked adom.Szín tiszta boldogságra vágyom.
Őszintén.Tisztán.Önzetlenül.
Mond mikor és mond,hogy miért.

Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.


Nincsenek megjegyzések: