Létélmény

Átlagos hétfő este,ülsz nyugodtan a számítógép előtt,mert átlagos ember vagy.Elalszol.Pár órával később ébredsz az átkozott billentyűket nyomogatva.Álmot láttál.Vagy csak egy látomás volt.
emberi lények zizegő szárnyakkal és félautomatákkal támadtak rád az éjszaka közepén.
Gépszörnyek és eszméletlen hangok közé rabolnak el.Látomást kavaró ikonszerű gépezet magaslik ki közülük.Magával ragad és repülésre kényszerít.Csak ne lenne ilyen kósza és kiszámíthatatlan.Ezt egy autó hátuljában írtad félig nyitott szemekkel valami égi momentum közepén.
Hogy hogyan is esett meg az őrült éjszaka Nevada állam sivatagában?Ki tudja,már évekkel ezelőtt volt.évezredekkel.A semmiből támadt rád ormótlan falak mögül és elragadott szellem kezével.
Hiába mondanám nem hinnétek el.Ti nem hisztek a szellemekben.Sárga ruhás szörnyek jönnek,amolyan anti-banda,akik ha nem vigyázol könnyen lépre csalnak.Aztán vadállatok meg az a stoppos az útszélén.Hogy ki volt ő?Egy részed,amit ott hagytál magadból a pusztán.
Talán egyszer még vissza mész érte,vagy örökre az erszényesek zsebében ragadt.Ha nem vigyázol észerevétlenül erőszakol meg az éjszaka.
Hogy kinek a fejéből pattant ki ez az egész?
Ez kérem színtiszta valóság.
Nagyot nyelve,hátradöntött fejjel adod át magad annak a teljesen új létélménynek.
Elmerülsz az elédtáruló alvó és szikrázó város látványában.Csodában van részed.Felkészületlen voltál.Talán túlságosan is szentimentális.Talán mégsem gördült le az a függöny ott mögötted és talán át sem sétáltál a vörös szőnyegen.
Csak egy pillanat volt.egy látomás*.
Ma éjszaka kaptam valamit,amit szavakkal nem tudnék leírni.Valami feszült nyugodtság kellemes és bohókás pillanatok közé csomagolva.
Gondoltad volna,hogy egyszer eljutsz a Világ tetejére?
és a végére még egy valamit.Köszönöm.