Járásunk beleveszik a puha homok durva szemcséi közé.
A horizonton még elmúló napunk játékos fényei
kergetőznek gyermek módjára.
Meztelen talppal,fedetlen szívvel,szálló lélekkel
és repkedő elmével varázsoljuk el majd a csodálatos Kelet népét.
Alkimista leszel majd a gyönyörű arab nők szemében,
forrás a már rég leigázott oázis közepén.
Élénk érzés szalad végig gernicoszlopom külső peremén.
Ajkaim váltakozva nyílnak szóra,vagy csókra,
esetleg egy halk sóhajra amit most az égbe eresztek.
Oly' mindegy most,hogy undorító vagy gyönyörű-e az oázis.
Csak vesszünk el benne és az édes gyönyörbe,mit
földi életünk mocskos pora nyújthat.
Érints meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése