Meghalnál értem?

Miután teljesen belekavarodtam az örvénybe próbálom megkeresni a szalmaszálat.
Van úgy,hogy ez egy ember képében jelenik meg.Sokszor abban akire nem számítottam oly' régóta.És ez sokszor mégjobban felkavar.
Van,hogy nyomtatott sorokban találok vigaszt és valamiféle bűnbocsánatot a tettekre és "nem tetttekre".Ezt a megoldást szeretem,bár néha mégis lehetetlen gondolatokat ültet a fejemben.
Ismerlek,ismertelek.Még mindig ember képében jössz elém,felmutatva valamit,amit hátra hagytam.Neked.Tudod fura benned vigaszra lelni,tekintve a felcserélt szerepeket.
Most őszintén állsz előttem,bámulsz rám,mert nem látlak.Kezembe nyomod az útravalót és kapaszkodsz belém.tudom,hogy kapaszkodsz belém.Vagy csak szeretném.
Mindenesetre én kapaszkodom.Elhintessz előttem egy morzsát és én ugrom rá rögtön.Könnyes szemekkel.Múltidéző.Megigéző.
Mi fáj jobban?Kimondani az igazságot vagy elfogadni?Kimondani,vagy elkergetni azt,ami fáj?
ti ketten annyira hasonlítotok egymásra.Két csoda az életemben.
Csak nem tudnám azt,amit a csodákról tanultam,mert megtanultam.
Ne adjatok fel nekem több leckét.Fájtok.Kurvára fájtok.
nem akarom,hogy a múltam legyél.Ne térdelj a csillagomon.Inkább szoríts meg újra.