Szóval kitéptem,lehúztam a függöny,a szentimentális mű véget ért és távozom.
Ebből a darabból mindenképp.Megértettem és nem teszem ki magam több reményvesztésnek.
többet már nem bírnék el.így még kudarcot sem vallottam.
Aztán hello szia jó,hogy vagy.te is rúgj belém egy utolsót a végén.Nem direkt.nem számít.
Bízom benned,talán feleslegesen,de ezért a két napért talán már oly' mindegy.
Benned volt szerencsém olyan személyiségre lelni,aki egy kicsi kis plusszt nyújtott az unalmas hétköznapokban,aztán már a hétvégékben is.Barátságláng*De úgysem emlékszel,mert csak beállva volt fontos.Nem hibáztatlak.Talán még ezt is szerettem benned.Hiányozni fogsz.Elképesztő mértékben.Örülök,hogy megismerhettelek.
A nap hátralévő része pedig már megint olyannyira reményvesztett,eszeveszett próbálkozás ami lassacskán már hajszává növi ki magát.látomásokat kergetek,feldolgozok és kibírom.
kibírom,hogy ne lépjek meg dolgokat,ha nincs szükség áldozatokra*
"de embertől ne várj újat"
És ha már tudod,hogy mi következne most akkor még idejében leállítom a dolgot és megtanulom itt is megszabni azt a bizonyos határt és leküzdöm,ahogyan egyszer egy éjszakán hallottam.
Akkor nem hittem el,hogy ez lehetséges.Igazából most sem hiszem el.
Inkább csak feladom.Beállok a reményvesztettek sorába mielőtt még megpróbálnám egy kicsivel jobbá tenni az életem.
És szeretnélek megkérni titeket,hogy tartsátok tiszteletben a döntésem.
Újabb fejezet,amin még időben túllépek.
Övé a fáradtság, az izgalom.
Akartam, így történjen meg velem.
Hogy is nézzen? Nincs, mit felfedni kéne.
Tekintet megcsaló érzékeken.
Elképzelem, ha volt is, most mi lenne -
miképp igaz, s belőlem mennyi látszik.
Először, hogy tudom, hozzá milyen
lettem. Mihez tartó, s mitől a másik.
Övé a fáradtság, az izgalom.
Ne lásson biztonságos sávokat.
Hogy is szeretne? Míg megérkezés
vagyok, kívánom egyre, távolabb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése