Follow me home

Szeretem,ha hozzá érhetek szívetekhez,lelketekhez és elmétekhez.Tudom,ha ráteszed fejed a vállamra nem félsz utat engedni az érzéseidnek.Bátran ölelsz meg,ha szükséged van rá és bátran keresel fel,ha bármi problémád van.
Sokak életét fürkészem nyitott szemmel tudva,hogy segíthetek majd,ha szükség lesz rám.
Hívtok is,ha segítség kell és én soha nem tudnám visszautasítani kezemet senkitől.
De én mikor jövök?Tőlem mikor kérdezitek meg,hogy érzem magam?
Tudod egyáltalán mi játszódik le bennem?tudod,hogy ki vagyok?
tudod,hogy mennyire fáj és mennyire kapaszkodom?
Végtelenül nehéz.és nem tudok segíteni magamon...

Hányan tudjátok,hogy igazán éltek?

Csillagok alatt

Majd meglátod később:néha megérzem a gondolataidat.A kérdéseidet is,amelyek olvasás közben átfutnak rajtad.Ha tudok,megpróbálok felelni rá.
Bármilyen fura,hiszen nem látlak,mégis figyelek rád,mert akinek szól az "üzenőfüzetem",lelkileg rokon velem. Sejtem,ki vagy,és írás közben néha megérzem,velem vagy-e,vagy sem.együtt olvassuk,amit írok.Néha azért mondok el valamit többször és másképp is,mert látom,hogy nem értettél meg.Vagy én nem mondtam el jól.Próbálom megérezni,ki lehetsz.Ki lakik benned?Mert a hogy én,te is képtelen vagy elmondani,ki vagy.Te is inkább elmeséled életed egész történetét,ahelyett hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén,mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív,é megmutatná végre,valóban ki vagy,mi fáj neked,és hol tartasz a sorsoddal.

Létélmény

Átlagos hétfő este,ülsz nyugodtan a számítógép előtt,mert átlagos ember vagy.Elalszol.Pár órával később ébredsz az átkozott billentyűket nyomogatva.Álmot láttál.Vagy csak egy látomás volt.
emberi lények zizegő szárnyakkal és félautomatákkal támadtak rád az éjszaka közepén.
Gépszörnyek és eszméletlen hangok közé rabolnak el.Látomást kavaró ikonszerű gépezet magaslik ki közülük.Magával ragad és repülésre kényszerít.Csak ne lenne ilyen kósza és kiszámíthatatlan.Ezt egy autó hátuljában írtad félig nyitott szemekkel valami égi momentum közepén.
Hogy hogyan is esett meg az őrült éjszaka Nevada állam sivatagában?Ki tudja,már évekkel ezelőtt volt.évezredekkel.A semmiből támadt rád ormótlan falak mögül és elragadott szellem kezével.
Hiába mondanám nem hinnétek el.Ti nem hisztek a szellemekben.Sárga ruhás szörnyek jönnek,amolyan anti-banda,akik ha nem vigyázol könnyen lépre csalnak.Aztán vadállatok meg az a stoppos az útszélén.Hogy ki volt ő?Egy részed,amit ott hagytál magadból a pusztán.
Talán egyszer még vissza mész érte,vagy örökre az erszényesek zsebében ragadt.Ha nem vigyázol észerevétlenül erőszakol meg az éjszaka.
Hogy kinek a fejéből pattant ki ez az egész?
Ez kérem színtiszta valóság.
Nagyot nyelve,hátradöntött fejjel adod át magad annak a teljesen új létélménynek.
Elmerülsz az elédtáruló alvó és szikrázó város látványában.Csodában van részed.Felkészületlen voltál.Talán túlságosan is szentimentális.Talán mégsem gördült le az a függöny ott mögötted és talán át sem sétáltál a vörös szőnyegen.
Csak egy pillanat volt.egy látomás*.
Ma éjszaka kaptam valamit,amit szavakkal nem tudnék leírni.Valami feszült nyugodtság kellemes és bohókás pillanatok közé csomagolva.
Gondoltad volna,hogy egyszer eljutsz a Világ tetejére?
és a végére még egy valamit.Köszönöm.

Ébredésről,elmúlásról

Nem sikerülne kerek és teljes monlóggá összeállítani a ma ért érzések összeségét mindenesetre fájnak.Persze miért ne fájnának?hogy hol kezdett el igazán fájni?kábé az első és második emelet között.Régen fájt már ennyire,mert megszoktam,de szemtelenül becstelen volt.Határoztam.
Szóval kitéptem,lehúztam a függöny,a szentimentális mű véget ért és távozom.
Ebből a darabból mindenképp.Megértettem és nem teszem ki magam több reményvesztésnek.
többet már nem bírnék el.így még kudarcot sem vallottam.
Aztán hello szia jó,hogy vagy.te is rúgj belém egy utolsót a végén.Nem direkt.nem számít.
Bízom benned,talán feleslegesen,de ezért a két napért talán már oly' mindegy.
Benned volt szerencsém olyan személyiségre lelni,aki egy kicsi kis plusszt nyújtott az unalmas hétköznapokban,aztán már a hétvégékben is.Barátságláng*De úgysem emlékszel,mert csak beállva volt fontos.Nem hibáztatlak.Talán még ezt is szerettem benned.Hiányozni fogsz.Elképesztő mértékben.Örülök,hogy megismerhettelek.
A nap hátralévő része pedig már megint olyannyira reményvesztett,eszeveszett próbálkozás ami lassacskán már hajszává növi ki magát.látomásokat kergetek,feldolgozok és kibírom.
kibírom,hogy ne lépjek meg dolgokat,ha nincs szükség áldozatokra*
"de embertől ne várj újat"
És ha már tudod,hogy mi következne most akkor még idejében leállítom a dolgot és megtanulom itt is megszabni azt a bizonyos határt és leküzdöm,ahogyan egyszer egy éjszakán hallottam.
Akkor nem hittem el,hogy ez lehetséges.Igazából most sem hiszem el.
Inkább csak feladom.Beállok a reményvesztettek sorába mielőtt még megpróbálnám egy kicsivel jobbá tenni az életem.
És szeretnélek megkérni titeket,hogy tartsátok tiszteletben a döntésem.
Újabb fejezet,amin még időben túllépek.

Övé a fáradtság, az izgalom.
Akartam, így történjen meg velem.
Hogy is nézzen? Nincs, mit felfedni kéne.
Tekintet megcsaló érzékeken.

Elképzelem, ha volt is, most mi lenne -
miképp igaz, s belőlem mennyi látszik.
Először, hogy tudom, hozzá milyen
lettem. Mihez tartó, s mitől a másik.

Övé a fáradtság, az izgalom.
Ne lásson biztonságos sávokat.
Hogy is szeretne? Míg megérkezés
vagyok, kívánom egyre, távolabb

Botrány

Látni véltem szarvukat és patáikat.vérben forgó szemekkel közeledtek felém és hagytam,hogy megerőszakoljon újra az éjszaka.Mennyiségekbe és minőségekbe oly' felesleges lenne belemászni,mert még magamnak is okozhatok kellemetlen emlékeket.
emlékek.Na azokból tényleg kevés van.
Arcok,hangok,vagy érzések.leginkább érzések.Nem várt érzések és teljesen eltúlzottak a mértéktelen alkoholmámor következtében.
Igazából mindegy,hogy mit mondok nem kell elhinni.Vagy inkább nem akarom,hogy elhidd.
Szóval újra töltöttem és pontosan onnan kezdtem el újra,ahol még azon a lázas szeptemberen abbahagytam.Csak néhányan kicserélődtetek.Úgy,mint régen*
Persze már tisztában vagyok a határaimmal és azzal,hogy meddig mehetek el.Ezt szerencsére bebizonyítottam magamnak abban a szűk helységben azoknak az embereknek és szereknek a táraságában.Nem hagytam magam elcsúszni,már nem.
Rengeteg felesleges kört futhatnék azzal,hogy elrejtsem itt,azt ami bennem volt tegnap éjszaka,de nem teszem.Hajlamos vagyok arra,hogy rettentően feje tetejére fordítsam hosszú hosszú hetek munkáját* és egy mondattal döntsem romba.Ezt is bebizonyítottam.Ismét.
és nem igazán tudok többet kihozni ebből az újabb Botránypartyból.Az egyik legdurvább,mind közül.Csak ne lett volna ilyen reményvesztett.
Lehet még jó,ha elmarad a látomás...

Rajtakaptál nincs történet

Megszakadhatok,akkor sem fog menni.
Mond,hogy megerőszakol az élet,hogy ott leszek,hogy megteszem,hogy úgy teszem,hogy jól teszem,hogy ráveszem,hogy emlékszem,hogy éreztem,hogy élveztem,hogy kellettem,hogy ott vagyok és talán azt ,hogy te is ott vagy.
Kártyavár.

Ebutult,bódult bájolgás a kalap belseje.
sötét és homályos álmodozás ébrenlétről
Óriás szem,mely a sötétben látja meg a semmit
Minden az aminek nem látszik.
Úgy érzem,hogy nem érzem,
de még sötétben is élvezem.
Íz kaparja torkom,mit halálba kívánnék
Egy óra alatt ítz perc
még mennyi kell,hogy megértsd?


Len Faki - Mekong Delta

csak egy falatot kérek...

Leszek én

Leszek én aki vár, aki vérét adja újra míg tart a szikra
Leszek én a vidám, akkor is ha az ördög a lelkem rég kiszívta
Leszek én aki véd ki imád aki bízik benned bármi a vád
Aki ért ki nem árt és nem félt mástól kinek semmi se fáj

Hello szia drága mi az ábra,
mi az ára annak hogy
Egy Szellő legyél és én legyek a szél
mi segíthet majd rajtad
Fogj erősen ma nem keveredhetsz el
ez az álom az enyém és több most nem kell
Mer’ minden rendben amíg itt vagy
tudom vár a reggel és így hagy cserben az éj
De mond meg hogy mért van
hogy még ma is megjelensz álmaimban
és újra megint mint akkor
ketten vágunk egy szeletet a napból
Rég eltűnt a szeretet de mégis látszol
ahogy mész a sarkon és utánad szólna valaki
Valaki
utánad szólna valaki
Aki

Minek is éled? Minek is ébred fel nélküled ez a májusi táj?
Csoda hogy érzek, csoda hogy életben maradhat így az idei nyár
A hullámokon ezek visznek ha vihar vagy akkor is örülök a víznek
Az esőnek és a szélnek amiben elveszek ahogy eltűnök benned
A szelíden halkan halványabban látszik miss június fázik a csóktól
Az ölelés a pokol semmit sem pótol
Várjon kérem nem látom a portól nem értem a szótól
ez lottó és a főnyeremény meg pont jó
Kár hogy vissza is jöttem a holdról
hogy én tanultam csak a csillagoktól

Elomló lágyság

Halkan,lassan,lebegve és lihegve haladunk majd Délnek.
Járásunk beleveszik a puha homok durva szemcséi közé.
A horizonton még elmúló napunk játékos fényei
kergetőznek gyermek módjára.
Meztelen talppal,fedetlen szívvel,szálló lélekkel
és repkedő elmével varázsoljuk el majd a csodálatos Kelet népét.
Alkimista leszel majd a gyönyörű arab nők szemében,
forrás a már rég leigázott oázis közepén.
Élénk érzés szalad végig gernicoszlopom külső peremén.
Ajkaim váltakozva nyílnak szóra,vagy csókra,
esetleg egy halk sóhajra amit most az égbe eresztek.
Oly' mindegy most,hogy undorító vagy gyönyörű-e az oázis.
Csak vesszünk el benne és az édes gyönyörbe,mit
földi életünk mocskos pora nyújthat.
Érints meg!

Nézz be az élet mögé

...és hagyd,hogy sokkoljon.

Szeretném ha rám néznél

Magabiztosan,az ég felé szegezett fejjel lépked most a lány a csillagok sétányán.
Tudja,hogy mi mindent tehet meg,mi méltó hozzá.Elragadó,de az élet által már megpecsételt.Magán hordja tüzes múlta emlékeit.Rejtőzködik idegen élete elől.
Mégis tisztában van önmagával.És ezt ki is használja.
körülnéz a kereszteződésnél és alig észrevehetően letér az útról.
Az olcsó,zugkocsmás,lelkileg és fizikailag lezülött embereket magába szippantó negyed felé veszi az irányt.Maga sem tudja,hogy miért,de még mindig ide húz a szíve.
Heves légszomj tör rá,ahogy megérzi újra azt a puha érintést.Nincs elég ideje hátra fordulni.
Talán csak képzelte az egészet.
Fél bevallani önmagának életének nagy válaszát.
Csengetés nélkül tör fel az ismerős lépcsőházba és gondolkozás nélkül tör be ismét a 32. számú ajtón.Felhevülten veti rá magát az állandó szeretőre.Valahogy mindig felizgatja az a rendezetlen arcszerkezet a mélyen ülő szemekkel.Olcsó italt tölt magának,mikor észre veszi a mámor jeleit maga körül.
-Be lettél oltva?
-Be.Ott van minden a hátsó fiókban.szolgáld ki magad.
-Inkább oltsd le a lámpát és szeretkezzünk.


Néhány óra múlva zilált hajjal,kifacsart tekintettel lép ki az utcára.Lassacskán kezdődik az éjszaka.Villámcsapások,mennydörgés.Eső lesz.Esőben szeret a tengerparton sétálni a puccos villák mellett.ki tudja,talán valaki ismét horogra akad.
3 óra tájt,tiszta fejjel zuhan ki ágyából.Nem érti mi történhetett.
Dulakodás és szúrt sebek nyomai testén.Rendőrség?Ahhoz már túl késő lenne.És különben sincs olyan állapotban,hogy túl éljen egy ilyen merész akciót.
Ismerős illat maradványai lengedeznek a lakásban.
Feldereng benne a bőr finomsága.Tudja,hogy ott járt.Tudja,hogy vele volt.
Hozzá ért.Nyomot hagyott maga után.
Ha fájdalmasan is,de nyomott hagyott.és még mindig ez volt a legfontosabb a lánynak.

Józanító fürdőt készített magának,éjjeli szekrényébe nyúlt,belebújt méreg drága ruhájába és útnak indult fényes nappal,titkos életébe,hogy újra magáévá tegye állandó szeretőjét.
Csak azt nem tudja minek,hiszen az ő bőre soha nem lesz olyan puha.

Érints meg újra,úgy mint akkor!

Hallasz vagy halgatsz?
Figyelsz vagy nézel?
Képzelsz vagy érzel?
Mész vagy maradsz?*

Hasonmás és miegymás

először futottam,aztán meg menekültem,de néha azért kicsit keresgéltem.
Volt,hogy botlottam.Aprót.Nem nagy dolog.De érdekes.
Többféle szempontból is.Aztán van,hogy az ember nem azt a bokáját töri el,amelyiket kevésbé lenne fájdalmas,hanem a másikat.De van,hogy hamar be is gyógyul.És ez felettébb örömmel kecsegtető gondolat.
Szóval így belevágva a közepébe botrányos egy 24 óra volt.
Érdekeséggel,bujasággal,mámorral,kacérsággal,meglepetéssel,örömmel,bánattal,
holtponttal,feltámadással,ujjongással,csendességgel,meghatottsággal és ordibálással.
Minden esetre jót tett,de nagyon.Akkor és ott valahogy nem éreztem úgy,talán csak a hullámvölgyek miatt.De elképeztő volt az a súly ami rám nehezedett.De számítottam rá.
Érdekes találkozás a múltam sejtető kivetülésével.Persze nem lett a múltba bevetülés.
Az semilyen szempontból sem szolgált volna sok jóval.
Egy így tetszett.Szociológiai szempontból.Ti emberek egyre csodálatosabbak és lenyűgözőbbek vagytok.Tele meglepetésekkel.

Élőnek halott és halottnak apáca

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen.

Aranykor

Mert mi a szépség,vagy mi a varázs?
Csak egy eszme amit esztelenül kergetünk.
soha nem állsz meg és soha nem érsz célba.
Felesleges elapróznod,vagy nagy vonalakban körülnézned
mindig ugyanazt fogod találni...
Nem tudsz már olyat adni,amivel megváltsd a világot.
egyszer adtál és egyszer kaptál.Kétszer kaptál.
Választottál.Ember vagy,ne merülj el benne.
Lehetőséget többé nem kapsz.
Tudod,neked már nem adatik meg a tökéletes kiteljesülés.
vagy beteljesülés...
Felesleges mozognod miatta.Törődj bele és kész.
Ne hagyd,hogy elcsábítson.
Nem vagy többé az és talán már nem is akarsz többé azzá válni.
Nem téged szeretnek,csak valami kivetült képet.
Képfoszlányt.
Azt látja ami lenni karsz
...és talán ezért ilyen fontos neked.

ne fájjon többé

Őrült lejövetel.Sander Kleinenberg.kissé erős,de kellemes.Végülis már oly' minden.
Csak zenei létélmény után kutatok.Nem vágyom képi hatásokra,csak hangok legyenek körülöttem. Szerencsés volt kihagyni a "Napfény az éjszakában" nyomdai élményt.
Sok lett volna.Túl sok.
Így is sok minden előtört belőlem.Inkább itthon.Nyugodtan,elmerülve,vasárnap esti ejtőzés. Ami jár,az jár.így legalább könyebb lesz lejönni.A kevés néha több.Néha hasznos.
Egészen bűvkörbe ejtett az írógép kattogása.Szeretem hallgatni kissé gépies hangját és elmerülni a csodában.Felemelő dolgok írására késztet.Feledtet sok mindent.
A probléma gyökere még mindig nem a mennyiségben,minőségben,vagy magában a repülésben keresendő.Más ponton kavarodnak meg a dolgok.
Valahol ott,ahol mindig le vagyok nyűgözve és mindig mutat valami újat.Remegés.Harc önmagamban,a fejemben,a lelkemben.Olyan pont ahol csak árthatnak a pici piros paraziták.
Szeretném egyszer megtudni,átélni,hallani,érezni.Igazából.szűk látómezőben.
Közel és mégis távol.Álmok.Édes képzelgések.Álmodozás ébrenlétről.
egyszer talán elérek a célig,egyszer talán véget ér a hajsza.egyszer...
egyszer majd kiadom,egyszer majd neked adom.Szín tiszta boldogságra vágyom.
Őszintén.Tisztán.Önzetlenül.
Mond mikor és mond,hogy miért.

Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.

Nick Warren

Mit mondhatnék?A dolgok pont úgy történtek,ahogy kellett.Többnyire.Vagyis annál sokkal jobban.Nem várt hatásokkal kép-és hang élményekkel.
Jóval az eleje előtt kezdődött.Sőt annál még sokkal előbb.Aludni?Ugyan már...felesleges.
Fél 12,kezdhetünk.A mennyiésgrők inkább ne ejtsünk szót,önmagáért beszélt.Vagy inkább ordibált.Nagyából 5 órán keresztül.
Kezdetnek kevés volt.Valami lapod progressive-electro.Lötyögős.Semmi felemelő vagy frenetikus.
1 ikrek.hamar.
1 óra múlva kontra.vörös jelkép.Hatágú.Nem sokkal később még egy.Most már frenetikus volt.
A terem hirtelen megtelt emberekkel,elöntött a forróság és akkor,pont akkor amikor kellett lecsapott.Nick is meg más is.Hogy mit kaptunk?A house minden oldalát körüljárva.
Progressive-house,house,electro-house,minimal-house,majd az utolsó egy órában szinte csak tech-house.Hasznos volt az a kínai.
3 kegyetlen óra.Feldobott,lejtett,aztán visszabaszott a földre.Megtekerte mindenki agyát.Ő volt az az angol,aki megtehette,hogy csendet hozzon a partyba.Akkor is,ha csak véletlenül.
Istenítették.Ilyen embert ilyen helyen,persze egyértelmű.
újratöltés,alsó szint.Daft Punk élmény.A kivetítőn még mindig a nagyfater játszott.
Hang és kép keveredése.10 perc után persze észreveszi az ember,hogy egyedül valami színpad közepén,napspepüvegben,őrjöngve méh itt is megbámulják az embert.Slágeres.
Önmagamat elengedve,de nem szétcsúszva.Egy pillanatra sem.
Kezek karolnak át,beállt arcok mosolyognak feszülten,kamera keresztüzében,dícsérő szavak,
jócselekedetek és de csak táncolsz őrült vigyorral a képeden.A Te bulid.
Mint oly sok másik.Semmi ego,csak édes kielégülés.
Ismerősök,ismeretlenek,üzletek,rengeteg pénz,párbeszédek szerekről és a mindent elsöprő zenéről.Boldogság,Hátam a plafonnak tapadva.Repülünk.szárnyunk van.
Kezek a magasban,őrjöngés,sercegés,kattogás,bpm-ek őrült csatája,aztán elönt újra és újra és újra és újra.hazai arc veszi át a szerepet.minimal-techno.Arcok torzulnak,kezek feszesen,taposás.
Többet tuod,hogy nem szabad,de érzed,hogy tudod fokozni.Kezdetleges lejövetel. Ha másnak nem,hát a lábadnakElborzaszt a látváy.Nem látsz a szemeden keresztül,közel van minden.Nagyító.Lejövetelről ne beszéljünk.azon még mindig nem vagyok túl.
Hogy másnap,hogy ma?kegyetlen,félelmetes,erotikus,elképesztő.
Még sok ilyet nekünk.

Boldog 1. évfordulót nekem!

Meghalnál értem?

Miután teljesen belekavarodtam az örvénybe próbálom megkeresni a szalmaszálat.
Van úgy,hogy ez egy ember képében jelenik meg.Sokszor abban akire nem számítottam oly' régóta.És ez sokszor mégjobban felkavar.
Van,hogy nyomtatott sorokban találok vigaszt és valamiféle bűnbocsánatot a tettekre és "nem tetttekre".Ezt a megoldást szeretem,bár néha mégis lehetetlen gondolatokat ültet a fejemben.
Ismerlek,ismertelek.Még mindig ember képében jössz elém,felmutatva valamit,amit hátra hagytam.Neked.Tudod fura benned vigaszra lelni,tekintve a felcserélt szerepeket.
Most őszintén állsz előttem,bámulsz rám,mert nem látlak.Kezembe nyomod az útravalót és kapaszkodsz belém.tudom,hogy kapaszkodsz belém.Vagy csak szeretném.
Mindenesetre én kapaszkodom.Elhintessz előttem egy morzsát és én ugrom rá rögtön.Könnyes szemekkel.Múltidéző.Megigéző.
Mi fáj jobban?Kimondani az igazságot vagy elfogadni?Kimondani,vagy elkergetni azt,ami fáj?
ti ketten annyira hasonlítotok egymásra.Két csoda az életemben.
Csak nem tudnám azt,amit a csodákról tanultam,mert megtanultam.
Ne adjatok fel nekem több leckét.Fájtok.Kurvára fájtok.
nem akarom,hogy a múltam legyél.Ne térdelj a csillagomon.Inkább szoríts meg újra.

A kert

A tudatlanság sajátos volta
az önámítás szükséges lehet
egy költő életben maradásához

A színészeknek el kell hitetniük velünk
hogy ők valódiak
A barátainknak nem szabad éreztetniük
velünk hogy szerepelünk
ők mégis lassuló időben
vannak.

Vad szavaim
belecsúsznak az összeolvadásba
és kockáztatják hogy elveszítik
a szilárd talajt

úgyhogy idegen
légy még vadabb

Utca. Pizza.

Mulatságos
még mindig várom
hogy kopogjanak az ajtón
Nos ez az amit kapsz ha
emberek között élsz

Egy kopogás?
összetörné álmaim illúzióit
magatartás és lélekjelenlét
Szegény költő küszködése
hogy ne ragadja magával
a regények és
a csavargás és az újságírás
vonzereje

Madarak robbanása
Hajnal
Nap paskolja a falakat
Öregember elhagyja a Kaszinót
Fiatalember olvasás közben szünetet
tart a kert felé vezető ösvényen

Üldögélni egész éjszaka
beszélgetni és cigarettázni
Számba venni a halottakat és várni
reggelig
Eljönnek újra a meleg
nevek és arcok
Van-e az ezüst ligetnek vége?

December Szigetek
Az Új nap
forró reggeli szobái
Az Idióta először hogy felébredjenek
(megszülessenek)
az új játék árnyékaival
tanította az embereket
ünneplő ruhában
volt rá lehetőségünk hogy pihenjünk
hogy meggyászoljuk a nap múlását
hogy megsirassuk
ragyogó testrészünket
(titkos szerelmi üzeneteket
suttog a lány a kertben
barátainak a méheknek)
A kert itt lenne
Örökre.

Már tiétek a Világ.
mindenhonnan a nevemet hallom..

Hogy lehet ilyen rövid idő alatt ennyi mindent elveszíteni?

örök nyertesekről...

Azt akarom tudni,hogy tudod-e a titkom...

Néma rab

Próbálom visszafogni magam és nem köpködni.Nem az a fajta vagyok,aki így rendezi el a dolgokat.Inkább csöndben maradok.Lehet,hogy neked is ezt kéne tenned.
Vagy csinálj amit akarsz.Én kívülről szemlélem a műsorodat.

Annyiszor vádolsz,hogy elhiszem.

Idegen

"egy olyan személy akit nem ismer ki senki,
aki mindig titokzatos és rejtélyes.
aki akkor jelenik meg amikor nem is számít rá az ember.
aki akkor segít amikor kell.
nálam ezt jelenti az idegen."

Csodálatos Ameli.

Rabja vagy darabja?

Kicsivel több,mint egy éve kezdődött.Vörös és fekete színekben úszott a levegő,egy kép alatt süllyedtünk el.A Nyúl.Emlékszem ez volt az első,ami igazán megfogott benned.No meg persze a légkör és még valami.Ott volt az a finom édes pezsgő,az emberek,a zene és a tudat.
De az igazi szenvedély csak nyáron kezdődött,ősszel folytatódott és télen ért véget.
hétvégenként összejártunk,mámorba zuhantunk,
sírtunk,nevettünk,csalódtunk,megismertünk,felejtettünk,törtettünk vagy éppen kattogtunk és végül egy igazi Szeretővé váltál.
Olykor botrányosan viselkedtünk,olykor kívülállók voltunk,de legcsodálatosabb talán mégis az utolsó volt.
Nem,nem az utolsó hangos éjszakára gondolok,hanem arra,mikor szűk körben,teljesen üresen a csillagok alatt bújócskáztunk és ejtőztünk.
Tudod a része voltál,mindent együtt éltünk állt.Veled,Benned(kinek hogy tetszik.)
Te voltál az,Drága Szerető,aki mindig ékes menedéknek bizonyultál.
Karjaid között elveszett múlt,jelen és jövő.Eltemettünk.Sokak szemében tükröződött a mérhetetlen csalódás.,hiszen sokak szívét elcsábítottad.
És lám,most,hogy tavaszodik Te is új életre kelsz.Te és mindaz,ami egyszer köztünk volt.
Sokat átélünk még együtt,sok mindennek leszel tanúja,de hallgatni fogsz,csak néhányunknak beszélsz.
Sokkal több vagy,mint egy "kis terem".Szín vagy nekünk a mindennapokban.
kiút a közönyből,a szürkeségből.
Hát most visszakapunk.Újra egyesülhetünk a Szeretővel.Újra miénk a hely.
Újra indulnak a botrányok.
Szeretlek Club Player!Te édes,drága Szerető.

Do It Again!

Átfogó

Tiszta napokat élek erőteljes ingerekkel.
Nincs velem semmi,köszönöm,hogy kérdezed.
Különböző kérdések merülnek fel ilyenkor az emberben,de felesleges lenne megválaszolni őket.
Hatottak rám és hatottam másra.Meg hatott rám más is.Beléd is.
Nyugodt hétvége,történések következetes menetével.Kiruccanás nem túl messzi,de most legalább ki,és nem be.Ami azt illeti ez is jó pont.Meg eggyel több jó ok arra,hogy az a 11.-e úgy sikerüljön,ahogy kell.Bár az még kérdéses,hogy hol.
Tervek.Hiány.Többlet.Ötlet.Keserűség.Mámor.Barát.Szerető.Szerelem.Könnyek.Mosoly....
hiány,hiány,hiány,hiány,hiány,hiány,hiány,hiány,hiány...
meg amit az ember kihány.



Különben nincs okom panaszra.Kellemes zenét hallgatok,kellemes a cigi is amit szívok,van vizem,van ételem,ha szerencsém van még levegőt is kapok.Süt a Nap,itt vagy Te,itt van Ő,jó volt veled tegnap és még vele is jó lehet.
Csak ne venne körül az a sok tökéletes ember,a tökéletes életével,a tökéletes jövőképével,a tökéletes lehetőségeivel,a tökéletes párkapcsolattal,meg azokkal a "tökéletes" szórakozóhelyekkel.Csak egyszer ne kéne szembesülnöm vele,
hogy mennyire nagyon elbasztam mindent.

Kavarj fel!


[Engem nem gyűlölsz,nem szeretsz]

Mivel jó ideje ráragadtam a delete gombra jobbnak látom nem megpróbálni kifejteni amit érzek,vagy éreznem kellene,vagy szimplán csak körbevesz.
Megteszem,vagy nem teszem oj mindegy hiszen régóta a nullán vagyunk.Talán jó ideig így is maradok,esetleg felemelnek majd vagy éppen úgy járok,mint néhány hónappal ezelőtt.
Minden esetre az én döntésem lesz.Hogy önző-e vagy önzetlen,esetleg igazság vagy álca senki nem fogja tudni.Te sem és én sem.Meglátjuk miféle koncot dob még elénk az élet.

De szeretném tudni mégis hová tűnnek el azok a kötelékek.Hogy miért is akad el a szavad és miért bámulsz szemembe,mikor nincs jogod hozzá.egyáltalán nem.
Kegyetlen játékokat űzöl velem,de valahogy mindig eléred a célod.Tudom,amit tudok és leszek, aki maradok.Vagy inkább vagyok aki leszek?

Különben meg mindegy.tényleg nincs jelentősége.Idegen vagyok még mindig.Franciás modorral,humortalanul és egészen korán.
Vagy inkább korán megkésve.
Mindenesetre rosszkor rossz helyen.Majd máskor máshol.
De azért hiszek még benned.Akármennyire valótlan vagy is.Enchanté.

[junkies losers lovers angels,

boys and girls on drugs.]

Szerető

Látod mit ad Neked az éjszaka?

Olyan csodákat melyekre nem vártál,vagy ami végig ott volt és függőséget okoz már 8 éve.
Érzelem függő.Mámor függő.
Ott leszünk?
Ott leszünk.Karöltve a szeretővel újra újra meg újra.
Belevonaglunk az éjszakába,ahogy azt régen tettük.
hogy botrányt csinálunk?
Megtesszük.
Visszahúz a múltam és messze már a jövőm.
Elveszek a síkok között.
Segítesz?

Tudom,hogy akarod.

lődd be a kultúrát

A híres festő,Salvador Dalí és felesége Gala,amikor mindketten már nagyon idősek voltak,befogadtak egy szelíd nyulat,amely ott élt velük,egy lépésre se tágított mellőlük,s dédelgetett kedvencük volt.egyszer messzi útra készültek,és késő éjszakáig azon törték a fejüket,mit kezdjenek a nyúllal.Bajosan vihették volna magukkal,de rábízni valakire se volt könnyű,mert a nyúl bizalmatlan volt az emberek iránt. Másnap Gala megfőzte az ebédet,és Dalí mindaddig élvezte a kiváló étket,míg rá nem jött,hogy nyúlhúst eszik.Felpattant az asztaltól,és a vécébe rohant,ahol kihányta a csészébe az imádott állatkát,öreg napjainak hű barátját.ezzel szemben Gala boldog volt,hogy az,akit szeretett,a zsigereibe költözött,melengette belsőjét,a testévé vált.Gala számára a szeretet nem teljesülhetett be tökéletesebben,mint az imádott lény elfogyasztásával.A két test ilyetén összeolvadásához képest a nemi aktust csupán nevetséges csiklandozásnak találta.

Inger szegény környezetem miatt átmenetileg szünetelek.
Elvonási tüneteim vannak érzelemből.

Ott táncol tűzkörben

Gyakran esik meg,hogy az emberek búcsú nélkül hagynak hátra valamit.Lehet ez a búcsú szívet tépő,vagy éppen melengető, lélekgyarló,eszmeölő...
Mindenesetre történjék akárhogy(-vagy történt akárhogy) vállat vonok a kíhívásra.
Szaladjon kifelé belőlem.

példát mutatva,gátat szabva a hibáknak.

Szándékomban áll legyőzni a holnapot a tegnap segítségével.

ma éjszaka álmodom.