Soha nem leszel igazán az enyém.
Soha nem fogod látni az igazi énem.
faltól falig rohanok folyton, valami beüt, valami szétszakít; újabb hálók, újabb kapcsolatok; elveszek és megveszek mindenütt és mindenkiért.
Édes-huncut mosolyom annyira jól mutat mégis a falakon; kiteszem a polcra, nézem, és ha hosszú ideig nézem egy lehetek vele. Azt mondom,hogy "jó nekem" és jó is lesz nekem. Tudom. Csak ne jönnél mindig, hogy szétrombold. Bárcsak látnád, bárcsak tudnád..... bárcsak el tudnám mondani mi vagy Te nekem.
igazából mindig rohadtul egyedül vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése