Sokkal nehezebb ez a folyamat, mint gondoljátok. Annyi mindent kéne hátra hagyni, elfelejteni és erőszakkal kitoloncolni a hetekből és hónapokból, de legfőképpen az álmokból és a jövőképből.
A baj az, hogy miután ezeket megteszem rájövök, hogy nem vár rám semmi, nincs hova meneküljek, mert annyira nem az én világom ami ezen kívül van. Annyira nem tudok benne önmagam lenni, hogy csak sodródom jobbra-balra. Nincs mit várnom, nincs mire várnom, nincs miért küzdenem, mert így semmit sem akarok.
És ha nem is mondom ennek a legfőbb oka a nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése