Pörögnek a napok, az órák,a percek, a pillanatok,az emlékek; nincs időm megállni. Egy percre sem tudok egyedül maradni. ismét.
Lassan kezdem el újra megkeresni a magányt és tudatosítani,hogy "ez nem az" és nekem nem is ez kell.
Kegyetlenül széttép a gondolat, hogy már nem magam mellett játszom.
Kiáltanék,hogy kellek magamnak, tényleg kellek és álljak már le, mert semmi sem marad.
Csak egy kicsi darabot kérek újra önmagamból. valami apró kis emlékeztetőt. A színeket, az utcákat, a tereket és azokat az illatos oldalakat.
Hol vagy kislány?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése