Iszony

Megkezdődött az igazi június. Az évnek azon szakasza ez,amikor.....
mindenki más beleveti magát a felhőtlen nyárba, nekem pedig elkezdődik a poklok pokla évről évre más alakot öltve és kitart egészen az első fesztiválig.
Készülsz beülni a kádba, fejted le magadról a ruhát, de a fürdőszoba köve már tele van véreddel és könnyeddel. Sorra tűnnek elő a mély sebek a lelkedből és testedről egyaránt. Nem tudod,hogy most a könnyeid vagy a véred sűrűbb-e.
Megalázva ülök a szakadó esőben, kiforgatva önmagamból, eltompítva a zajos világ hangját. Becsukom a szemem, de a kezek egyre jobban szorítanak, húznak vissza a valóságba elszorítva a vér útját az agyig, nem gondolkozhatok.....
Aztán a kezek a magasba törnek és fent még jobban szorítanak, a lelked már rég összecsuklott.
Őrjöngés.Düh.Harag.
A sikító szél mélyen karcolja dobhártyám és elönt a száraz részegség. forróhideg remegés.
Ugrani készülsz,de már a legalján vagy a világodnak. nem ölheted meg az érzéseket.
Remegve kulcsolom magam köré karom, zilálva alszom el, lila ködös álmokba ringatva magam.