El kell tünnöm innen

Hónapok óta ez az egyetlen normális és kézzelfogható gondolat, ami megszületett a fejemben. Itt már minden túl szűkös, túl közeli és mégis oly' távoli. A minden van és a semmi egyszerre, féktelen éjszakák üres hajnalaikkal. Nappal meg csak a szenvedés. Már nem napokért élünk, vagy éjszakákért, hanem csak szimpla pillanatokért. A felejtés pillanatai ezek a továbblépés lehetőségének könnyed nyáresti illatával.
Ezeken a sorsfordító évfordulókon megállunk egy pillanatra és keressük a magas víz nyomát. Hogy megtaláljuk-e még valaha nem tudhatjuk. Hosszú és kegyetlen évek után még mindig nem érettünk meg az élet hatalmas dolgaihoz. Ujjainkat tördelve várjuk az újabb és újabb eseményeket bizakodó szemmel nézve a jövőbe,de ez a város már halott számomra. Talán csak az emberek, vagy a folytonos veszteségek miatt van ez, de szépen lassan kiöl belőlem minden reményt és minden jóérzést. Én tudom, hogy ezzel nem vagyunk egyedül és ez máshol más városokban ugyanígy megtörténik más emberekkel is, de már biztosan tudom, hogy nem kell itt lennem. Semmi keresni valóm ezen a helyen azon a ponton, ahol most állok mélyen önmagamban. Hajt a vérem egyenesen a vesztembe.


Fura emlékeim vannak erről az ideges éjszakáról Las Vegasban. Már öt éve volt? Hat? Száznak tűnik. Olyan csúcsnak, ami sosem ismétlődik meg. San Francisco a hatvanas években nagyon különleges élettér volt. De nincs magyarázat. Nincs a szavaknak, vagy a zenének, vagy az emlékeknek olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést, hogy tudod, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban az időbeli és térbeli sarkában. Őrültség volt minden irányban, minden órában. Izzott a levegő mindenütt. Fantasztikus egyetemes érzés volt, hogy akármit csinálunk, az helyes, hogy nyerők vagyunk és azt hiszem ez volt a biztosíték arra az érzésre, hogy vitathatatlan győzelmet arattunk minden fölött, ami gonosz és öreg. Nem kegyetlen, vagy katonai értelemben. Arra nem volt szükségünk. Egyszerűen érvényesült az energiánk. Minden lendületünk megvolt. Igen, egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk és most kevesebb, mint öt évvel azután felmész egy meredek hegyre Las Vegasban és Nyugatra nézel. A megfelelő szemmel majdnem meglátod a magas víz nyomát. Ez az a hely, ahol a hullám végre megtört és visszagördült.