Elfelejtettem miért szorul mindig ökölbe a kezem és miért fog el a hányinger amikor azokra a dolgokra gondolok. Elfelejtettem mi az a görcsös érzés a hasamba és azt is, hogy miért kell sírnom,amikor látom magam mellett az elsuhanó tájat. Elfelejtettem miért kell sírnom, amikor boldog vagyok és miért akkor, amikor szomorú. Elfelejtettem kikben bízhatok meg és kik azok akiknek én sokat jelentek. Elfelejtettem hogyan kell megkérdezni valakitől, hogy minden rendben van-e és nem tudom milyen érzés beszélni róla, amikor tőlem megkérdezik.
Alapvető érzelmek tűntek el az életemből, amiket bármikor behelyettesíthetek egy-egy felkínálkozó gondolattal, eszmével, látvánnyal,hangzással, vagy bármi mással.
A tudatos tudatmódosításból csak az öntudatlanság maradt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése