Lányok szorongó szívvel, nagyokat nyelve ülnek az asztalnál a férfiak körében. Férfiaik körében. A dohos szobát betölti az alkohol gőze, szivarok füstje, kaján nevetések hangos ricsaja és a nők arcán fel-feltűnő kétely szomorkás hangulata. A mellékhelyiség szemeteskosara csurig van telesírt szalvétákkal, rajta szerelmes üzenetekkel, bűnjelekkel; gyönyörtelien fájó emlékekkel. Néhány pohár orosz vodka után oldott hangulatban sarkokba bújva árasztják el egymást a kegyetlen titkokkal pedig tudják, hogy nem is számít. Emberek, akik csak azért teremtenek konkatust egymással,hogy önmagukról beszélhessenek.
A nő részegen omlik társa karjaiba. szemét lehunyja és eszébe sem jut, hogy néhány órája még másnak adta volna lénye minden darabját. Hisz' az csak fikció,s alapja sincs már. Szeretlek című monológja mögött sokszor úgy hisszük nincs is érzelem, szava oly' sokszor változik. Mást súg a szíve, mást tanácsol az agya és végül teste másképp cselekszik. Élete darabjai között megfejthetetlen összefüggések sorakoznak. Egyesek szerint megszelidíthetetlen mások szerint szimplán csak hazug. Tévednek mind! A pillanatban él ő emlékek nélkül.
Az ember önző és irigy. Az ember szeret és nem szeret. Az ember frigid és üzekedik. Az ember elhagy,aztán meg eléd veti magát. Az embereknek szükségük van egymásra,de igazából egyedül akarnak lenni. Hihetetlen nyomasztó tud lenni a szakadékok közötti ingadozás. Mostanság leginkább csak a szakadék alján érzem magam. Annyira sok körülöttem a boldog,szerencsés,de mégis elégedetlen ember, hogy képtelen vagyok rájuk nézni. Gyűlölöm,hogy nem látják mennyire sokat adott nekik az élet és mennyi mindent veszthetnek, s hogy valakiknek esélyük sincsen erre. Valaki nyertesnek született,de az örök vesztes szerepéből kitörő dicsőséget soha nem fogja ismerni. Van az érzelmeknek és élményeknek egy olyan síkja, amit ők soha nem érthetnek meg. A közelébe sem érhetnek azoknak az érzéseknek. A vesztesek olykor sokkal többet kapnak és sokkal többet érnek,mint azok a boldog gazdagok.
...Látod már kapcsolatot sem találok a blokkok között. Üresek a sorok; csak gondolatok igényesség nélkül. Monoton hangok ezek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
azt nem árt olykor figyelembe venni, hogy azok az emberek, akikről Te azt gondolod (feltételezed?), hogy sokat kaptak, és még kapni is fognak rengeteget, talán azokat a dolgokat soha nem fogják megkapni és megérteni, ami neked megvan, állandó része az életednek és természetesnek számít. mindenki más, és annyira egyformák vagyunk... valami magasabb erő előtt állva pedig mind nincstelenek.
csak hajlamosak vagyunk ezeket a természetes dolgokat nem értékelni,hiszen "természetesek".
Talán nem azt az időszakot éljük most,hogy hiszünk a "magasabb erőkben". látod két nap alatt mennyi minden változott meg körülötted is?
egyre félelmetesebb ez a játék.
Megjegyzés küldése