The idiots are winning

Tavasz van. Utánozhatatlanul tavasz. Persze hazug szavak ezek is, ha kint szélvihar tombol, de nem zavar. Bennem tavasz van. Itt van már nem sokára Balaton Sound mi meg persze már 120 nappal előre eltervezünk mindent és azt hiszem hónapok óta ezek a legnagyobb dolgok. Süt a Nap. Nincs is annál szebb dolog, mint alig tíz fokban kiülni a domboldalra és belefeledkezni az égbe. Süllyedünk. És tényleg! Néhány perccel,órával, nappal(?) később már tényleg elsüllyedtünk. Aztán útra kelek. Hat éves gyerek szemével fedezem fel a hatalmas világot magam körül, ami annyira más a lemenő Nap fényben! Egyedül vagyok, magam vagyok, magamban vagyok. Mintha pillanatok alatt tűnne el minden zaj akkordról akkordra és valami teljesen más, valami iszonyú megnyugtató bizsergés venné át a helyét. Belenézek a sugarakba és hirtelen ott vagyok, egy percre ott vagyok. Látom a jövőt. A jövő csodálatos.
Összeszedem magam és visszajövök. Tudom, hogy ez még nem az így hát két kézzel rángatom magam vissza a földre és tépem le a szárnyaim. Helyet foglalok. Becsukom a szemem,aztán kinyitom. Becsukom és kinyitom... Széles a vászon, egészen valóságos, látom az embereket mozogni, térben mozognak...Néhány másodperc után felismerem,hogy nem is moziban vagyok ez annál sokkal csodálatosabb. Hangok, fények, képek, álló képek, mozgó képek, monológok, bonyodalom, elragadtatás, hatás, meghülés, szájtátás, mérhetetlenül sok vágy, aztán megint minden összezavarodik....szünet. Itt vagyok. Hol vagyok?
"Fehérek a szemeid".....minden rendben.
Másnap. Még mindig van valami a levegőben és én nem szeretek pazarolni...Szabadság,mert megérdemlem....milyen gyönyörű szabadság! Visszatértem látod?
Szeretek. Őrülten szeretek, őszintén és odaadóan,kizárólagosan. Ölelek, szinte már szétroppantok, csókolok és harapok. Nem érzek már ürességet, vagy kielégíthetetlen vágyakat, elnyomást és megnemértettséget, esetleg elmulasztott kötelességeket.
Új vagyok és jól vagyok.