Philip. K. Dick

Az ember valójában olyan angyal, aki megháborodott, gondolta Joe Fernwright. valaha igazi angyal volt,s mivel akkoriban lehetett választani a jó és rossz között, nagyon-nagyon könnyű volt angyalnak lenni. Aztán valami történt. valami elromlott,eltörött vagy meghibásodott. És attól kezdve kénytelenek voltak nem a jó és a rossz,hanem két rossz között választani,amibe beleőrültek, s ezért ma mindenki ember.

Don't cry tonight

Fekete szemekkel tekintve a hajnalba egészen valóságos és mégis valószerűtlen az egész.
Az ember sorsa,hogy hazaérkezzen.
Ami egyszer történt,mintha sohasem esett volna meg.
Sétálunk majd a labirintusban és egészen egyedül leszünk.

Miért kéne "mert" a "miért"-eknek?

Lányok szorongó szívvel, nagyokat nyelve ülnek az asztalnál a férfiak körében. Férfiaik körében. A dohos szobát betölti az alkohol gőze, szivarok füstje, kaján nevetések hangos ricsaja és a nők arcán fel-feltűnő kétely szomorkás hangulata. A mellékhelyiség szemeteskosara csurig van telesírt szalvétákkal, rajta szerelmes üzenetekkel, bűnjelekkel; gyönyörtelien fájó emlékekkel. Néhány pohár orosz vodka után oldott hangulatban sarkokba bújva árasztják el egymást a kegyetlen titkokkal pedig tudják, hogy nem is számít. Emberek, akik csak azért teremtenek konkatust egymással,hogy önmagukról beszélhessenek.

A nő részegen omlik társa karjaiba. szemét lehunyja és eszébe sem jut, hogy néhány órája még másnak adta volna lénye minden darabját. Hisz' az csak fikció,s alapja sincs már. Szeretlek című monológja mögött sokszor úgy hisszük nincs is érzelem, szava oly' sokszor változik. Mást súg a szíve, mást tanácsol az agya és végül teste másképp cselekszik. Élete darabjai között megfejthetetlen összefüggések sorakoznak. Egyesek szerint megszelidíthetetlen mások szerint szimplán csak hazug. Tévednek mind! A pillanatban él ő emlékek nélkül.

Az ember önző és irigy. Az ember szeret és nem szeret. Az ember frigid és üzekedik. Az ember elhagy,aztán meg eléd veti magát. Az embereknek szükségük van egymásra,de igazából egyedül akarnak lenni. Hihetetlen nyomasztó tud lenni a szakadékok közötti ingadozás. Mostanság leginkább csak a szakadék alján érzem magam. Annyira sok körülöttem a boldog,szerencsés,de mégis elégedetlen ember, hogy képtelen vagyok rájuk nézni. Gyűlölöm,hogy nem látják mennyire sokat adott nekik az élet és mennyi mindent veszthetnek, s hogy valakiknek esélyük sincsen erre. Valaki nyertesnek született,de az örök vesztes szerepéből kitörő dicsőséget soha nem fogja ismerni. Van az érzelmeknek és élményeknek egy olyan síkja, amit ők soha nem érthetnek meg. A közelébe sem érhetnek azoknak az érzéseknek. A vesztesek olykor sokkal többet kapnak és sokkal többet érnek,mint azok a boldog gazdagok.

...Látod már kapcsolatot sem találok a blokkok között. Üresek a sorok; csak gondolatok igényesség nélkül. Monoton hangok ezek.

Született gyilkosok

KÖTELEZŐ!

Tehetetlen

Kell valami, ami akaratra nevel és ösztönöz. Kell valami,ami elindít a hosszú utak egyikén, vagy talán mindegyikén. Kell valami,ami gyökeresen megváltoztat, amiért igazán megéri. Kell valami, ami tartja bennem a lelket majd akkor is, ha ennél sokkal nehezebb lesz.
Nem kell a sok felesleges dolog. Nem kell a sok felesleges arc, azok az érzések, elkötelezettségek(?), hiába futott körök. Nem kellenek azok a szentimentális történetek és hazug szavak.
Szóljatok rám, hogy ez így nem mehet tovább és tényleg itt az idő,de helyettem ne tegyetek semmit. Valaki neveljen meg,mutasson új utat és induljon is el velem azon! Tudom, hogy te indulnál velem, de annyira tehetetlenek vagyunk mind.

Szabad akarat

Uglár Csaba- Szőrös lány

Ravasz András- Big city spaceman

Németh Hajnal- Bye Bye happiness, hello lonlieness!

The idiots are winning

Tavasz van. Utánozhatatlanul tavasz. Persze hazug szavak ezek is, ha kint szélvihar tombol, de nem zavar. Bennem tavasz van. Itt van már nem sokára Balaton Sound mi meg persze már 120 nappal előre eltervezünk mindent és azt hiszem hónapok óta ezek a legnagyobb dolgok. Süt a Nap. Nincs is annál szebb dolog, mint alig tíz fokban kiülni a domboldalra és belefeledkezni az égbe. Süllyedünk. És tényleg! Néhány perccel,órával, nappal(?) később már tényleg elsüllyedtünk. Aztán útra kelek. Hat éves gyerek szemével fedezem fel a hatalmas világot magam körül, ami annyira más a lemenő Nap fényben! Egyedül vagyok, magam vagyok, magamban vagyok. Mintha pillanatok alatt tűnne el minden zaj akkordról akkordra és valami teljesen más, valami iszonyú megnyugtató bizsergés venné át a helyét. Belenézek a sugarakba és hirtelen ott vagyok, egy percre ott vagyok. Látom a jövőt. A jövő csodálatos.
Összeszedem magam és visszajövök. Tudom, hogy ez még nem az így hát két kézzel rángatom magam vissza a földre és tépem le a szárnyaim. Helyet foglalok. Becsukom a szemem,aztán kinyitom. Becsukom és kinyitom... Széles a vászon, egészen valóságos, látom az embereket mozogni, térben mozognak...Néhány másodperc után felismerem,hogy nem is moziban vagyok ez annál sokkal csodálatosabb. Hangok, fények, képek, álló képek, mozgó képek, monológok, bonyodalom, elragadtatás, hatás, meghülés, szájtátás, mérhetetlenül sok vágy, aztán megint minden összezavarodik....szünet. Itt vagyok. Hol vagyok?
"Fehérek a szemeid".....minden rendben.
Másnap. Még mindig van valami a levegőben és én nem szeretek pazarolni...Szabadság,mert megérdemlem....milyen gyönyörű szabadság! Visszatértem látod?
Szeretek. Őrülten szeretek, őszintén és odaadóan,kizárólagosan. Ölelek, szinte már szétroppantok, csókolok és harapok. Nem érzek már ürességet, vagy kielégíthetetlen vágyakat, elnyomást és megnemértettséget, esetleg elmulasztott kötelességeket.
Új vagyok és jól vagyok.

Balaton Sound 2009.

hát nem gyönyörű??

Ki száz alakban százszor volt szabad

Talán tényleg komoly oka lehet a hetek óta üres soroknak és annak a mázsás súlynak ami itt ül a szívemen. Egészen elfáradok tőle. El sem tudod képzelni mennyire fáradt vagyok! Eleinte csak körülöttem van baj, körbe jár, mint a prérifarkas az áldozatát, megfontoltan, óvatosan, kéjesen és édesen, aztán belém ereszti hatalmas szemfogait, karmával tépi fel nyakamról azt a kevés kis bőrt, amit még nem nyúzott le a sok üzekedés a nagy semmivel. Érzem, hogy lassan folyatja ki a vért szívemből és érzem azt is, ahogy ezzel a sós nihillel áramlik ki belőlem minden szeretet és minden, ami még egy kicsit is emberi volt bennem. Nem is az életem pereg le előttem, sokkal inkább a jövő,amit én már soha nem élhetek át és azok az öröktől fogva álmok,amik egyszer megszülettek aztán körbeöleltek szellemkezeikkel minden éjjel. Egyetlen este sem hagytak békében aludni, mindig befurakodtak a fogaim közé, hogy reggel a csapba köpjem őket az összes bizalommal és hízelgéssel. Vizes, puha földre hullok. Nincs már körülöttem szín, amit vörösre fessenek ezek az érzelmek. Üresség van. megint csak üresség. Üres a lelkem, üres a fejem, és üres már a szívem is. Utolsó görcseimmel sikítom, hogy mennyire fáj és mennyire kiszállnék, hogy most már tényleg elég lesz és egy kicsit had legyek még önmagam ebben az elcseszett testben, karcoló lélekkel,bűnös gondolatokkal....
Odaadnám azokat a pillanatokat amikor inkább csak válladra borulok, mert félek kimondani, hiszen öt perc múlva nyoma sem lesz, elnyomják a sikolyok, ó az a rengeteg vágy!
Nem is nézek már többet a szemedbe csak közéjük, hiszen nincs nekem ott semmi keresni valóm.... Kimondhatatlan dolgokat temetek el és egyre csak pakolom rá a földet, amiből majd kinő egyszer egy cédrus, mert az tovább áll, mint a tölgy és nem lesznek majd levelei, kopár lesz minden ága és nem is fogjuk már tudni,hogy miért.
Én üvölteném, hogy szeretlek, de fogalmam sincs róla milyen is az.

Nyina.

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Istene! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

Úszom a vizeken

Miután rájössz, hogy nem is attól a sok gyönyörűséget nyújtó szeméttől lett olyan az egyéniséged, mint ahol jelen pillanatban stagnál elkezdesz gondolkozni azon, hogy vajon mi kéne egy erős jellemfejlődéshez. Felmerül a kérdés, hogy mi lenne, ha újra ott tartanál, mint egy évvel ezelőtt, amikor annyira ártatlan voltál és szemérmes, az édes kicsi lány, akit mindenki annyira szeret, de a két énképe között leheletnyi párhuzam sem vonható. A hétköznapokon átlag ember voltam, egy azok közül a tipikus emberek közül akik kocsmákba meg koncertekre járnak és egymásra köszönnek a folyosón és hátrajárnak cigizni és lazulnak és semmi problémájuk nincs. Harmonikus párkapcsolat, elegendő alkohol, megfelelő zsebpénz, barátok mindenütt és édes öntudatlanság. Hétvégenként meg azokkal az emberekkel, akik jóval idősebbek nálam és sokkal tapasztaltabbak és keményen rajta vannak az életen. Egy árva,mégis varázslatos helyen keveredtünk össze állandóan, hogy elfelejtsük, ha van mit elfelejteni és tiszta lélekkel, de korán sem tiszta tudattal tobzódjunk az olykor érthetetlen mélységekig elmerülő csodálatos hangokban.
Nem tellett sok időbe míg rájöttem, hogy lehetetlen kettős életet élni és szakítottam a hétvégékkel amik helyett persze volt más, mert újra megnyitott a Club, de akkor már nem fulladhatott minden botrányba. Kicsi parádék voltak azok, utolsó szárnycsapások, az utolsó lélegzetvételek.
Közel egy éve keresem azokat, akikhez igazán tartozom, vagy tartoznom kéne. Hogy mi vagyok, ki vagyok és ki lehetek ebben az őrült nagy kavarban. Az egyeztetések valahogy mindig kudarcba fulladtak teljesen érthető módon. Minden apró kis társaság az életemben teljesen külön dimenziókat képvisel amivel nem is lenne semmi baj, ha el tudnám helyezni magam valamiféle metszéspontban. De nem tudom. Már nem is várom el magamtól. Időtől, helytől és arctól függetlenül élem énem egy épp megkívánt darabját, csak ezt valahogy ők nem értékelik soha. Ha meg másképp nem megy hát idomulok és a hamis próféták szkeptikus mosolyával osztom az igét arról, hogy az élet nem csak ennyi. Nem akarom,hogy egyikük megértse a másikat. Vannak emberek akiknek semmi közük nem kell, hogy legyen egymáshoz. Folyton azt látom, hogy apránként mindenki megtalálja a helyét ebben a hatalmas állatkertben csak én nem tudok asszimilálódni. Ebből fakadó viselkedésem miatt pedig lassacskán nem is lesz kik közé.....Nem jó ez így! Az egész őrült színjáték nem jó így! Mindig csak ez az eszeveszett próbálkozás marad, írjunk akár 2007-et, 2008-at vagy 2009-et.

I'm not there

1, Sose bízz az esőkabátos rendőrben!
2, Tartózkodj a rajongástól és szerelemtől-Mindkettő múlékony és hamar meginog.
3, Ha azt kérdik érdekelnek-e a világ gondjai nézz mélyen a kérdező szemébe. Nem kérdezi meg többet.
4 és 5, Sose add meg az igazi nevedet és ha azt mondják, nézd meg magad, sose tedd azt!
6, Sose mondj vagy tégy olyasvalamit, amit a veled szembeálló fél nem érthet meg.
és 7, Soha ne alkoss semmit, mert úgyis félremagyarázzák. Csak láncra ver és elkísér egy életen át és sose moshatod le!