Psychoelectro

Próbálok gondolkozás nélkül belekezdeni,de mindenki számára érthetően felvázolni a helyzetemet,ami talán nincs is.Nem szeretném,ha bármi különleges lenne benne,nem az a célom. Régóta nem szeretem azt a szerepet,amit magamra erőltettem,vagy inkább csak kipróbáltam. Talán azért kezdődött,mert túl különleges emberek közé csöppentem és egy kicsit szerettem volna felérni hozzájuk. alapjában véve sikerült is,hiszen tudom,hogy rengeteg mindent mutathatok fel velük kapcsolatban és el is értem,amit akartam. Nélkülözhetetlen lettem számukra. Csak tudjátok van ez a hülye emberi természetem és belekeveredtem. Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem akartam,mert mindennél jobban akartam. De talán erre jó ez a semmit mondó újév,hogy az ilyen dolgokat átértékeljük. Valamikor november környékén fakadhattam ki,hogy mennyire elegem van 2008-ból és legyen már vége. Azt hittem semmittevéssel telt,semmi hasznossal. Aztán szilveszterkor éjfél előtt hat perccel nekem is elgyengült a szívem,kizökkent az idő és engedte egy pillanatra látni az agyam a hatalmas világot a falakon kívül. A külsőségeken és formaságokon túl. Tudom,hogy a sikereim bennetek maradnak és sokkal többet kapok tőletek,emberek,barátaim,mint én azt valaha is gondolnám önző és kicsinyes szívemmel. az ember legnehezebb feladata túllátnia önmagán. Szeretném,hogy ez az év arról szóljon,hogy ezt megtanuljam és elhagyjam mennyekig szárnyaló valószerűtlen álmaimat. Felépítettem magamban egy jövőképet és elvárást,s lám most azon kell munkálkodnom,hogy a porig romboljam azt. Sokkal kevésbé fáj,mint gondoltam. Hiszen mennyire fájhat a nem létező jövőnk? Semennyire.
A tetteim meg nem én vagyok. Tudom,hogy azokat a rossz dolgokat a személyiségemben már nem fogom tudni elhagyni bármennyire is szeretném,mert egy részem örökre megrekedt azon a gyermeki szinten,ahol nem tudok dönteni jó és rossz között.
Majd máskor,majd máshol.Végszónak mindig gyenge.