Hippie dance

Hot Chip.

Human?!

Félsz?
Sok mindentől félek.Félek a jégtől,a szerelemtől és az igazságtól.
Annyira könnyed és annyira megkapó.
A részegség jó álarc.De ilyenkor?
Harag és félelem.Érzelmekkel hevített gyűlölet.
Nincs jogod dönteni az igazságról.
Szembesítés,szemebesülés.
Nagy szavak kis emberektől.
Elveszik minden és Te is elveszel bennünk.
Tévelygés.Tébolyult lelkek.
Csalódások.Kellemes és fájdalmas.
Hányan tudjátok,hogy igazán éltek?!
Végtelenül kiábrándítóak vagytok.

Beleordítok az éjszakába és másnap remegve ébredek.Meglátom kitárt és megerőszakolt lelkemet egy idegen helyen és megmagyarázhatatlan érzések kerítenek hatalmukba. A csikk a kezemből a földre hullik és hagyom,hogy az égő parázs felemésszen körülöttem mindent.
Elfutok az érzések elől és addig hajlok a mosdókagyló fölé míg az összes fájdalmamat ki nem engedem magamból.Aztán felállok és elkezdem a napomat újra,mintha semmi sem történt volna.
Nem én vagyok.Nem lehetek én.

Csak szabadon...

Berúgunk?
Be.
Csinálunk őrültségeket?
Már megtörténtek.
Szétesünk?
Szét.
Hányni is fogunk?
Fogunk.
Fogadunk titoktartást?
Felesleges.
El fogjuk mondani az igazat?
Nem tehetjük.
A kémiánk miatt?
ezek csak ösztönök.
Tudtad,hogy elkötelezte magát?
Miután lehullott gyűrűje a lepedőre
Mi csináljuk ezt,vagy csak történik velünk?
Ne tegyél úgy,mintha nem Te lennél.

Nem tudod,hogy mivel játszol...

*

...mert ez olyan rohadt távol áll még tőlünk.
talán az a baj,hogy túl korán és hogy túl sokat.
Mert elfelejtettük,hogy merről és hogyan.
és azt is,hogy ezek soha nem mi voltunk,
de már azok sem lehetünk igazán.
elvesztünk valahol a kettő között.
Középút,de még véletlenül sem aranyból.
Saras,ingoványos,mocsaras terület.
Hol kezdtük és hova tartunk?
Te tudod?Én igazán nem.

Ne menj vissza,ne menj előre,ne menj sehova.
Maradj a jónál,maradj a szépnél,
maradj a voltnál.
Eljön a múlt,eljön mi múlt
Az lesz szép,mi messze lesz rég,
egy meztelen kép,mi remegve lép,
mert hideg a kéj mi múltat idéz,
De meleg lesz majd,ha nagy lesz a zaj,
Mert nevetsz majd rajt,hogy nem volt az baj.

Android.

Megfeszülve hajlok az üres papírlap fölé,mint oly' sok másik alkalommal. Valamitől mégis mindig másnak hat,az esti fényben másnak tűnik. Idegenként nézek rád,de nem lepődök meg,nem okozol meglepetést. Szavadból tudom milyen időben kit kell magam előtt látnom,az adott pillanatban ki is vagy te. Ki is vagy te? Kint is vagy te. Bennem is megélted.
Hosszú sorban gyülekezünk a végítélet előtt. Kik vagytok ti? Ki vagy Te?
Valamikor ismertem egy lányt, hamvas volt a bőre és mögötte minden szeretetteljes. Két fél találkozása. Uralom. Az egyensúly állapota hazugság. Mint a szeretkező fenevadak. Csak a tiszta szerelemben egyenjogúak a felek. Befelezem. Tegnapok.
Köd szállt a városra,nem látod a hidat és a rajta közlekedő embereket. Csak a sziluett maradt, de a színes ruhád még mindig feltűnő. ...lenne;de nem jársz színesben,gyászod a tömegbe kell,hogy olvasszon. nincs kiút? Egy a millió közül. Az vagy nekem és az leszel a világnak is. Esélyek. Nem itt,hanem a színfalak mögött. Tudom,hogy elrontottam veled. Mint egy anya,ki gyermeke előtt dohányzik,s az később tüdőrákban hal meg. Nevelőszülő. A felelősség a vérvonal oszladozásával egyre csak nő. Meddig nő? Rajtam túlnőtt.
S átok szegény fejemre, ha maga alá temet mindkettőnket. Tudatos,egyenes vonalú,törés nélküli görbületi forma. egyszer fülig,másszor egészen álladig elér. Vékony vonalat von maga után,hogy a metszés ponton betalálhasson az idő vasfoga és keresztülhasítsa torkodat,azt a szegényt,ki a kapcsolatot még tartja. Összetartja. Rossz megítélés. A bizalom eljátszása. Szánalom és önsajnálat. Vajon tudjuk,hogy hazudunk egymásnak? Hátam mögött titkokat szőnek. Lebuksz előttem és ezzel tudatosodik bennem: én sem lehetek többé rejtve előtted.
Körkörös repülés vagy körkörös zuhanás?
Jeleket látsz,ahol nincsenek jelek.
Nem tudom ki vagy,de elmémet szeretném függetleníteni tőled. Nehéz,fájdalmas és cseppet sem fesztelen. mondhatni pattanásig feszült. Két test egymásnak feszült.
Vékony a drót,közel a karambol, a diszpécsernek nincs mit közvetíteni,nem tud már semmit megakadályozni. Hulljunk hát örök nem létbe és felejtsük el azt,ami egykor volt,ami akkor volt. Láttam madarakat meghalni és hüllőket tojásból kikelni.
A fátyol a szemünkön csak megszépít mindent. Én szürkehályogon látom már csak tekinteted. Nem lelked az,mit elémtársz,csupán csak elméd darabja,mit megtanultam belőled,tapasztalok belőled. Önmagad másolata vagyok,kettőnk lénye egyvelege valami közös replikáns lénynek, közel a valótlanhoz és annyira távol a csodáktól.
Nem segít már,csak a katarzis.

Emlékszel még,ugye?

Reggelre kifakulsz.Reggelre meg vagy gyötörve.Reggelre ki vagy forgatva.Reggelre szét vagy tépve.Reggelre nem is marad semmi,tényleg semmi.
Hazudok.tudod,hogy nem mondok igazat.Régóta nincsen bennem igazság.egy kevés szégyen,egy kevés kis öröm.Valami hiányzik.
De ne fájjon megélni a boldogságot és ha kell éld meg a kínodat,mert ember leszel ettől is.Vagy talán csak még embertelenebb.
ember.hónapok.ember.Állat.ösztön.vágyak.üresség.vágyak.
Ösztönöm a börtönöm.
Keresd meg a lányt!



Bekapcsol egy hang az agyamban.Aztán még egy.Lágy,kellemes,magával ragadó kompozíciót alkotnak.Részegen táncolnak végig a fejemben tökéletes összehangban,együtt és egymásért.
Felhevül a levegő,közelebb jössz és én is egészen közel kerülök hozzád.Hangos lesz a zaj,zúg,sípol,de elnyomom.Csak a jóra figyelek,ami nem kell elnyomom.Vészjelzés.Riasztás.
Nem érdekel,soha nem érdekelt.Megdöntöm az elveimet,mert nem is léteznek.
vissza a múltba,két karral,ölbe,remegve és teljesen feledve...mindent feledve.
ösztön.egyetlen éjszaka.

Naíva.

Csak állni ott és nézni,hogy az egész mennyire távoli és mennyire öszetett rettentő sok okot ad a csalódásra.Nem tudta kiverni a fejéből a lehetetlentől túlfűtött vágyat,azt a megérinthetetlen álmot, ami annyira élteti minden percben és életének minden órájában.
A lány kézenfogott önmagával együtt merevedett meg és elveszett a süvítő hangok között. De volt ott más is rajta kívül.Egészen közelről csodálták az este menetét. Valahol,a krízis tetőpontján egyre több akadály égett porrá közöttük.Néha kell,hogy ezek a világok találkozzanak egy pontban,de meg kell tanulni a nem összeillő egyeneseket eltéríteni az útjukról,mert könnyen megtörhetik egymás amúgy sem töretlen menetét.
ÉS ezen a ponton megint ki kell,hogy merüljön a történet,mert lejárt a szalag és az út gödrei és kimagasló felszíne is egyre nehezebbé teszi azt a bizonyos egyet,ami egyszer majd mindenkor és mindenek felett.
Jobbra nézett és eltűnt minden.Balra nézek és eltűnik minden.
Kérjél kólát paradicsommal és tanuld meg,hogy te sem öntözheted a virágokat eviannal.

Feje tetejére állított Midász király

Nem tudom melyik arcomat mutassam felétek.Megszerettetek,s ha még mindig szerettek már nem tudom miért teszitek azt.A nagy keresgélés közben megszűntem annak lenni,akinek születtem.Ha pofont kapok odafordítom a másik arcom és hagyom,mindig hagyom,hogy igazad legyen.Kell valami,vagy valaki;bárki vagy bármi aki helyre tesz.
Kell,hogy legyen valami,valami nagyon erős kéz,nagyon erős szorítás,amely ki tudja csavarni a becsavarodottságomat.
Mindvégig kudarcba fulladt bármi,amihez hozzányúltam.Én csak nézlek,igazán nem értelek. Az a lány lett belőlem,akitől az anyák féltik gyermekeiket,az akiben nem bíznak meg,az aki mindezek ellenére mégis mindig és mindörökké ott áll melletted bármikor esel is el.Még akkor is,ha te húzod ki a lábam alól a talajt akkor is ott leszek neked,mert tudom,tudni vélem,hogy számítassz rám.
Az az ember vagyok,aki annyira kimondhatatlanul fél a magánytól,hogy kétszínű lett és gyáva. Félelmetesen gyáva.Erköcstelenül gyáva.Eszeveszetten gyűjtöm magam köré a sok szemetet örökké bízva,hogy megtalálom közte az igazi kincset.azt a kincset,amit oly' régóta remélek. Sok az új kapcsolat és annyira nehéz megítélni,hogy melyik őszinte és melyik vált időközben hamissá. Nagyon keveseket becsülök meg köztetek,de azt a néhány embert igazán,tiszta szívemből tisztelem és értékelem.Tudom,hogy valahol,valamikor egy másik helyen és másik időben ott fog ülni az a valaki,akitől annyit kapok majd amennyire szükségem van.Aki úgy fog szeretni,ahogy akarom,hogy szeressenek.Talán majd én is megérdemlem egyszer.Küzdök azért,hogy elnyerjem a jóság hatalmát,de küzdelmem még sok helyen megtörik.
Játsszuk el...

Sebhelyek

Tulajdonképpen tényleg nem tudtam volna megfogalmazni mi bántott igazán.Vagy csak túl sok mindent kellett volna elsorolnom.Az enyém volt,tényleg az enyém.És azt hittem nem vehetik el tőlem.Nem magamért csináltam,de értük sem igazán.Azt hiszem inkább csak bizonyítani akartam valamit,de rosszul sült el.Számítottam rá,hogy szét fog esni bennem minden,csak arra nem,hogy ennyire és ennyiszer.Aztán ahogy ez lenni szokott jöttek sorba a búfelejtő italok,és a tequila-határon rájöttem,hogy tényleg nem érdekel.Igazán nem érdekel.Nem szabad,hogy érdekeljen.Azon az estén nem.Megkaptam önmagamtól azt amit másoktól kellett volna és ez így volt jó,mert így tanultam belőle.Ismét.És nem érdekelt hogyan tekintessz rám,mert aznap éjjel mindent megtehettem.
A tudatom ködösítése után valahogy mindent sokkal tisztábban láttam.Persze mindig eljönnek azok a reggelek a felismerésekkel és sérülésekkel amiket önmagadnak vagy másoknak okoztál,de van úgy hogy ezek oly' mértékben eltörpülnek,hogy tényleg igazán,sohatöbbet nem fog érdekelni.Legalábbis egy darabig.
Bármit is csinálsz,vagy bármilyen nagy egésznek vagy is a része az elmúlás elviselhetetlen. Tudom,hogy nem hiába csináltam és tudom,hogy jól csináltam.És bárkinek bármit is hazudok jót tett,de ez,ami utánna van,ez elviselhetetlen.Talán nem is éri meg igazán kiszakadni a hétköznapokból,mert képtelenség visszatérni.Nem megy.És azt is tudom,hogy amíg így élek nem is fog menni soha.
Az enyém!Az enyém!Az enyém!

Solitude

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

I'm just your Marlboro

Várom,hogy megtaláljon valami,de igazából nem is akarom.
Vágyom az érzést,hogy vágyakozhassak.Vágyom,hogy vágyaimnak tárgya lehessen.Vágyak lobbanak bennem a vágyakozás iránt.
Kell valami.Nem személyes,nem is tárgyi.Nem lehet tudni létének valósággal való kapcsolatát.Pótcselekvésekkel helyettesítek valamit,amiről nem is tudom,hogy mi.
Azt mondta,a személyiség zavar következménye,hogy éhes vagy és mégsem akarsz enni,hogy nem tudod szereted-e egyáltalán azt az ízt,amit nyelved hegyével érintessz.
Folyton a realitás talajára húzzuk vissza egymást,pedig lelkünk szárnyalna.Nem együtt vagy külön,csak egymás mellett,párhuzamban.Mint a madarak vonulása a természetfilmeken.
Egyszer találkoztunk egy világban,később keresztezzük a kettőt,aztán már csak metszük,végül nem lesz más,csak párhuzam.Ha nem figyelünk pedig már csak két kitérő egyenes marad.
esetünkben talán görbe.törékeny görbe.
Amit régen nem értettünk most megelevenedik előttünk.Újra játszuk,csak szebben.egy kicsit mentesen.De nem tudom mitől mentesen.Egyre kevesebb az esély a konfliktusokra,egyre több lett a 'más' közöttünk.Már nem töltjük ki az űrt önmagunkban.Nem egy embertől várjuk,hogy beteljesítse az életünket.Szereteágazó a szeretetünk.
És talán ez az oka annak,hogy nem tudunk egy embert teljes odaadással és tiszta szívvel,őrülten,felemésztően,felkavaróan és gyötrelmesen szeretni.
Semmi reményünk nincsen,egyszer elvesztettük azt a hitet,amiről azt képzeltük örökké tart és szenvedélyének legalább parazsa mindig jelen lesz.De csak hamu maradt.színes foltokkal tűzdelt szürke hamu,hogy egészen belefájdul szíved,mikor felpiszkálod magadban.elég egy érintés,vagy egy jól irányzott mondat,egy szempár vagy egy szikra és előcsalja belőled,amit már régen eltemettél.amit régóta halottá nyilvánítottál.
Ha sokáig játszol a tűzzel megégeted magad.