Hide-and-seek

Szeretném,ha tudnád,hogy ez nem volt mindig így.ember voltam én is.álmokkal,vágyakkal és célokkal.Küzdöttem azért,aki a legfontosabb volt.mindent megtettem,de mindig rosszkor.
Belefulladtam.Volt egy kapaszkodóm,fényesebb volt,mint a Nap,de elengedtem.
akkor még naív voltam.azt hittem nem jött el az ideje.Már látom,hogy nagyon is időben történt az,de soha nem fogtam fel igazán.soha nem fogtam fel,mit válaszottam a felhők helyett.
Repülést a repülésért.Azóta csak zuhanok.egyre mélyebbre és mélyebbre.
Nem akarok emlékezni rá,hogy egyszer boldog voltam melletted.Pusztán a szikrányi remény tudata is boldoggá tett.Aztán csak üresség maradt utánna.Az igazi Semmi,amivel megtanultam együttélni.jó ideig nyugodtak az emlékeim.szépen,csendesen,mint a lélegző természet a hó alatt.De nekem nem jött tavasz.Csak ősz van....mindig ősz.
Nekem a négy évszakból három mindig ősz marad.
Valamiért folyamatosan felszakadnak ezek a sebek.Próbálom előkaparni magamból azt a régi céltudatos valakit,akinek volt ereje küzdeni,aki megfizetett minden bűnéért és tűrte,csendesen tűrte,hogy elszámoljanak rajta mindent.hosszú hónapokon át bírtam.Nem hagytam,hogy lássátok,soha egy könnycseppet.
Aztán megtaláltam a vigaszom.most nyögöm a súlyát.Ördögi körforgásba süllyedtem amiből sehogy sem tudok kikeveredni.Már nem vagyok naív és nincsenek reményeim.Nem bízom a szebb jövőben és a múltam eltemettem.Néha előáslak még és kegyetlen órákon át ostorozom magam az összes bűnömért.
A szeretteim szemébe nézek,mélyen,szenvtelenül és hazudok.Szívettépően,kegyetlenül,ridegen és kiszámíthatatlanul hazudok.Hazudok,hogy ne tudd mennyire utálom ezt.Hazudok,hogy azt hidd vagyok még valaki.Hazudok,hogy azt hidd számíthatsz rám.Hazudok,hogy azt hidd van még bennem remény.Hazudok,hogy azt hidd tudatosan cselekszem.Hazudok,mert a hazugságaimból élek.
De ne hagyj el többé!kérlek többé ne hagyj el!
akarom,hogy tudd senki sohatöbbé nem lesz nekem ilyen.

Próbáld,hogy szeress

Négy ember ült egymással szemben egy koszos,utca végi kis presszóban.Megszokták egymást és a többi ember is megszokta őket.A hamutálban olcsó cigi égett tövig,savas bort kortyoltak.
Pórbaidőn voltak,nem rég szabadultak,bár bűnük soha nem volt evilági.Puszta létezésük ténye felkavaróan hatott embertársaikra,vagy éppen teljesen közömbösen.Ismerik egymást,jóbarátok,amolyan kocsmacimborák.Meghatva ültek az élet nehézségeitől meggörnyedve.elveszett ifjúságukat siratták.Sokat vesztettek már az életben,olyan sok mégis az emlékünk.Persze nem mind közös.Hiába történt meg velük valahogy már elveszett közös múltuk.Jelenük van,mindnek van jelene.Jövőbe néznek.Andalító zene hatására szövik álmaikat főiskolákról,féktelen nyaralásokról és közeli éjszakákról.Néhányan érzik legbelül,hogy semmi,igazán semmi nem valóságos ebből.Néha könnyező szemmel hallgatom beszélgetéseiket kultúráról,színházakról,könyvekről,filozófusokról és érthetetlen rezgésekről.távolról nézve annyira harmónikusak,annyira boldognak látszanak.Mint akiknek eleget nyújtott az élet és soha nem is kívántak tőle többet.De bánkódnak ők rengeteget.az asztal,mintha szakadék lenne köztük.Olyan szakadék,ami többé nem lehet híd két különböző világ között.elsodródtak egymástól.Nagyon messze.Szeretném hinni,hogy vannak kapcsolatok amik kinőhetik magukat és átgenerálódhatnak egy másfajta környezetbe bűntudat és furcsa érzések nélkül.
Rég nem arra vágyunk már mint régen,talán már egy világ választ el minket mégis szeretném hinni,hogy majd egyszer,két év múlva beülhetek veled egy keserű cappuccinóra kellemes bútorok és fülbemászó zene mellé,hogy elmond,sikerült.Nevetünk maj rajta mennyire buták voltunk,vagy éppen mennyire felelőtlenek.
Nem szeretném elveszíteni az olyan embereket az életemből,akiket nagyra becsülök.Láttam embereket lezuhanni és láttam felemelkedni.Láttam,ahogyan kitűzték maguk elé a célokat és gyűjtöttek annyi erőt és bölcsességet,hogy meg is valósítsák azokat.
Ha nem láttalak akkor is néztelek téged.
nem bánom.tényleg nem bánom.Nem fáj,már csak egy kicsit.

Nem engednek senkit se közel

Szintetikus karácsony

A baj talán csak annyi,hogy nem marad semmi utánnatok,vagy utánnunk és még az is ami előtte volt a semmibe vész.Lassan tönkre tesz az élet.Megad mindent aztán kegyetlenül elvesz.Csupán pillanatokban élek.Pillanatokban,amik olykor csodásak,viszont valamikor feldolgozhatatlanok. És mindegy,hogy az agyam vagy a szervezetem számára.
Több napot adok egyetlen éjszakáért.Van,hogy heteket áldozok azért,hogy néhány óráig a felhők felett lebeghessek.Aki nincs benne soha nem fogja megérteni ezt.Még közülünk is kevesen.Egy maréknyi ember együtt,álomban és egy kicsit jobban.egy kicsit szebben.Egy kicsit szerelmesebben.Gyűlölöm,hogy enynire fájnak a nappalok.Nem akarok a hétköznapokban élni.annyira fájdalmassá és idegenné vált már az életem,hogy teljesen felemészt.
Félek,hogy egyszer majd nem lesz hova menekülnöm.

Fuck each other

Egyszer tényleg eltűnök.Úgy igazán,hogy ne találjatok meg,ha kellek.
Aztán majd ha nem találtok,talán nem is fogtok keresni.
Rohadtul elegem van a fél sikerekből,mert semmit nem tudok élvezni.
Nem akarok felelni semmiért,vagy meggondolt lenni és tekintettel lenni másokra.
Ha nektek megy,nekem is menni fog.

Hüllőkiállítás

Esthajnal

Valahogy tudatosította bennünk az ég,hogy tényleg vége.Igazán vége.Már nem várhatunk tőle annyit,mint korábban.A régi időkre emlékeztet az élethelyzet.Csak azóta már sok minden felborult és átrendeződött.A csillogó éjszakák helyét átvették az esthajnalok.Már nincs mit kifacsarni belőle.Ritka lehetőségek egyike lesz,ha megtaláljuk majd torz időnkben azt az igazi kielégülést.
Viszont nem szeretném,ha elvennék az álmaimat.túl sok az információ,a klisé,a korlát és túl tehetetlen vagyok.Nem nőttem még fel ehhez és talán nem is fogok.Soha.Mert nem erre születtem csak szerettem volna magamba ültetni és gyökereztetni valamit,amit nem tudok.Hiányzik belőlem az,ami megvan azokban az emberekben akik körülvesznek és bármennyire szeretném,bennem küzdelmek árán sem lesz jelen.Ez részben terhet vesz le a vállamról,de ezzel a teherrel elveszítem céljaimat is.tudom,hogy van még időm.Tudom,hogy lehet még másképp.Csak szép volt sokáig álmok között vergődnöm.Valahogy mindig láttam a kiutat.Már nincs miből kifelé haladnom.Keresek majd újakat.Vagy csak találok.hirtelen.ahogy kell.hiszem,hogy változtathatok Isten adta lehetőségeimen.csak erőm nem lesz hozzá talán soha.vagy majd egyszer,
a nagyon távoli jövőben.
Este nyolckor,a belváros felé haladva,táskával az oldalamon,a megszokott dolgokkal a zsebemben mintha átfordult volna körülöttem a Föld.a levegő rideg lett és kialudtak a fények.egyetlen csillag volt az égen.tudtuk mindketten,hogy rettentő keserű lesz ez nekünk,mert nem látjuk még az új nap hajnalát,csak az éjszakák elmúlását.
remegve várom a további rájátszást.

Delta kontra 3as6árh1

Utóbbiról annyit,hogy nem akarom,hogy elvegyenek tőlem dolgokat,amik tulajdonképpen nem is az enyémek.Mert néha nem is kell,hogy megkapjuk amire vágyunk,elég csupán,ha van tárgya vágyakozásainknak,mert az is ad egy támpontot.És kell,hogy legyenek álmaink,mert nélkülük nem menne.Nem állhatunk mindig a realitás talaján,mert szükségünk van a változatos tájakra és egységélményekre.
a másik oldalról viszont nem az egységélmény érdekel,hanem az egyéni kibontakozás.Az a bezárt magány néhány ember között úgy,hogy átadhatod magad teljesen.amikor senkit és semmit nem kell figyelembe venned,mert csak te vagy és a lehengerlő hatás.Közösülés valami igazán többel,igazán jobbal.Aztán utánna a túláradás és az érzés,hogy mindenki felé szeretnéd pulzálni ezt a plusszt.
Idegenként ne nevezz érdekesenek,mert megvető jelzés.
Szeretem magamévá tenni ezeket a sajátos éjszakákat,mert remek tartósítószer van hozzájuk.Konzerválásuk hosszú időre szól,nem csak pillanatokra.




Aztán egy üzenet az Államokból egy elveszett embertől megkoronázza a napomat.
Szioka pici Ivett,
tán elveszett a fejed?
Hallottam ám sok jót rólad,
mert a madarak mindig szólnak.
hiányzol ám eleggé,
hidd el hianyzik a nikkel party pia, pasi
ez kell nekünk nem a kaki!

What is means?

Meddig tart az indián nyár?
Dátumokkal behatárolható,vagy végtelen és addig tekerjük,amíg végleg megdöglik az egész? Vagy lassan,de biztosan megint kifordul magából,vagy be önmagába,vissza oda ahonnan azon a szép júliusi napon előjött.Biztosnak látszanak most a pontok.Néhány körvonal van,ami már nem csak sziluett.Tervek háttérrel,biztosításokkal,de renegeteg hitellel.Magas törlesztőrészeletekkel. De a nélkülözést soha nem bírtuk.Műanyag kultúrában élünk.
Legalábbis mi azzá tettük.
Szeretném ha tudnátok miért olyan fontos az a kevés,amit fel tudok mutatni.Mert nem értékelhető.tudom,hogy nem.De számomra fontos.Élet.Keveset értem el még,tényleg rettentő keveset.társadalmi szempontból semmit.Önmagam részéből lettem valamilyen.Ha nem is egy jó valaki,de valamilyen.Nem akarom,hogy eltiporjátok öntudatba,vagy egoizmusba bújtatott klisékkel,mert ez nem igaz.És néhányan tényleg tudjátok,hogy nem igaz.
De bizonyára nem véletlenül vagy itt,mikor lehetnél éppen szeretőd vagy álmaid karjaiban is.Miért vagy most itt?Szeretném,hogy akik elmennek azok már tényleg ne jöjjenek vissza.Ha egyszer búcsúzol ne tedd meg többször.Saját szabájaimat szegem meg.Nem várhatom,hogy igazolj.
Hogyan várhatnék tőled többet,mint önmagamtól?
Egyszer.Talán a közeljövőben.Ha megmaradunk embernek.közösen szőtt tervek kávéházakról meg teraszokról meg mindenről ami az egész mögött van.És talán megérdemeljük,hogy végre egyszer ne csak burok legyen.Nem dögölhet meg minden.Egyszeri halálra van szükség.Utánna már könnyedén jöhet a feltámadás.Csak a kultúrát lődd be magadnak!

Félálom

I'll lay in your ash-tray,I'm just your Marlboro.
Light me up and butt me,you're sick and beautiful.
Squeeze me like a lemon,and mix with alcohol,
bounce me hard and drunk me,
I'm just your basket-ball.
Watch me like a game-show,you're sickening beautiful.