se ki, se be

Belefáradtam, hogy éjszakánként darabokba szedjem össze az életem. Belefáradtam és nem tanulok belőle. egyik lépés a másik után, egyik utca a gödörrel a másik után. Nem is látom már magam mosolyogni, nem is tudok már kedves lenni. nem is tudok már megnyílni.
Hogy lehet börtön az, ami ennyire felszabadít? Hogy tehet tönkre az, ami ennyire jó? Én nem szerektől függök, csupán érzésektől. nem az emlékeimet keresem, hanem a jelenemet. Jövőmet meg vesztem el. Azt mondjátok túl cinikus lettem. Én azt mondom csak sokkal többet engedek meg magamnak, mint amennyit elbírok. belekezdeni is gyűlölök...