2009. április 5., vasárnap

95

Annyi minden van,amit felül kell múlni. Kiszabadulok és tódulnak elém az emlékek a tavalyi nyárról. Hosszú idő telt el azóta? A dolgok biztosan megváltoztak.... Körbenézek,mindenütt emberek, színesek és mosolyognak. Régi utakat járok, követem amit követnem kell és ugyanott vagyok,mint nem is olyan régen. Ugyanaz a környezet és ugyanazok az arcok. Ebben semmi rossz nincs. De az a változás,ami a kettő között ment végbe, az felejthetetlen. A másik én. Jó ő is a maga módján,csak nagyon elrejti. Már csak lépések vannak hátra és haza érünk újra.

Nincsenek megjegyzések: