2009. február 23., hétfő

The Brave One

Egész rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned, mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed.
Egy álmatlan, nyughatatlan idegen,aki megy tovább, eszik tovább és él tovább.




Szörnyű érzés félni attól, amit régen szerettünk. Befordulunk egy ezer éve ismerős sarkon és ránk tör a rettegés. Nem merünk nekivágni a lépcsőnek. Sosem értettem hogy lehet így élni. Nők félnek egyedül az utcán, mások meg attól, hogy mérget rejt egy boríték, a sötéttől éjjel.
Emberek félnek emberektől.
Sokáig azt hittem, hogy félni csak mások szoktak, azok akik gyengék. Azt se tudtam mi az... de aztán megtudtam. Mikor rám tört éreztem, hogy mindvégig bennem volt, bujkált beágyazódva a szeretet rétegei alatt és lúdbőrős leszek. A szívem nehéz és az utcán meglátom azt, aki én voltam valaha.
Azon töprengek, vajon leszek-e Ő valaha?

Mondj valamit! *

Nincsenek megjegyzések: