Határozottan kezdődött,de mégis nyugtalanul. Kissé vontatottan bár úgyis tudtuk mire kell,hogy számítsunk. Mindenre felkészültünk,tényleg mindenre!
A körgyűrűn túl tudtam, hogy most tényleg nem számít mi történt eddig, vagy mi jön ezután, csak átadtam magam a nagyvárosi élet édes semmittevésének lányos bájjal és kellemmel. Könnyed nyári délutánra emlékeztető gondolat,feledés a kanapéba omolva némi jókedvvel,tabuk nélkül. Ez a nap pont úgy nézett ki, ahogy a nagy filmgyárakban megálmodták. Bár klisé, a kisembernek maga a mennyország.
2, Egy kép mindenkiről szép ruhában
A Rousseau-i idillből aztán haladtunk szépen lassan az egyre plasztikusabb világkép felé, ami eleinte még talán viccesnek is hatott. Fiatal kis életünk derekán néha jól esik felfedezni azt a cseppnyi nőiességet,amit oly okosan tárunk ma a világ elé, hogy minden ajtó nyitva álljon előttünk. Szájakat táttatni nem igénylek. Nem is szerettem volna soha. Ha a tükörképem pukedlizik nekem akkor már tényleg megelégszem. Bármennyire is a külsőségekről szólt az este a társaság volt,ami meghagyta bennem emlékét és nem pedig A Ruha. Persze egy üveg Martini után már édesmindegy volt.
3, Figyel az ég
Amikor már teljesen magabiztosan vonultam az ismerős arcok és érzések között egy buta kislány csúszott az érett nő szerepébe. Egyik legnagyobb hiányosságom életemben az emlékek, illetve az arcok emlékeinek hiánya. Így nehéz megállapítani, hogy szemeink találkozása csupán révedés a semmibe,vagy esetleg valamiféle felismerés. Esetleg azért mozdítja a fejét, mert nyomja a rengeteg pezsgő? S azért indul, mert csak egy kicsit messzebb lehet dohányozni? Aztán kinyitja a száját és aznap este akkor először igazán érzed, hogy hat centivel magasabban jársz,mint szoktál és keményen dolgozik benned az alkohol, mert megszédülsz a felismeréstől. Vannak olyan jelenetek, melyek intervalluma mégsem emiatt értelmezhetetlen napokkal később.Csupán sűrűségük cslóka. Parázs hullott a földre, ebből arra következtetek, hogy tíz percnek mégis el kellett telnie míg visszatértem a valóságba. Felemelő érzés, hogy képlékeny lelkünknek ez a néhány kósza pillanat mekkora értéknyereséget jelenthet. A messzi jövőbe tekintve majd biztos ott áll azok között az igazán nagy hatások között. Nem is tudnám kellőképp kifejezni a hálát és hiú büszkeséget ami kicsit is a nyomába érne annak a megközelíthetetlen érzésnek,amit elültetett bennem.
4, Sír a bohóc és alszik a varázsló
Gyönyörtől ittasan kúsztam be a sorok közé ezután, hogy valami gyorsan visszazökkentsen a standard-be. Két oldalról borultak rám könnyező szemek és sikítozó arcok, hogy egy kicsit mi is belekóstolhassunk abba azemlékbe amiről az est főszereplői annyit fognak mesélni eztán unokáiknak és szeretteiknek.A kitörő öröm, tapsvihar, gratulációk és bennünk,"kicsikben" a közelgő elmúlás egyvelege kavarta végül össze az érzékeket, hogy később együtt szédülhessünk táncba,elrejtve arcunkat férfi öltönyök gallérja alá. Fájó lábakkal, csillogó szemekkel, összekulcsolt kezekkel lejtettünk végig az üres téren, szaladtunk emberek felé és ölelkeztünk a zenére. A boldogság órái voltak ezek. Végül már csak a zajos magány szakadt ránk. Bizalmas beszélgetések a nézőtér színházterem illatú karfái között, egymásba feledkező párok lábaink alatt, bújó,titkolózó szerelmesek a függönyök takarásában és mi,múltjaink, jelenünk és jövőnk számtalan lehetőségébe kapaszkodva szőttük terveinket valami sokkal felemelőbb dologról. Részeg józanok.
5, Vadászösztön
Nincs is szebb, mint járni az éjszakában, veszélyek között,zsákmány után.
Megtörve az este súlya alatt rohantunk bele a város fényeibe ösztöneinkre hallgatva, s nem törődve testünk végkimerülésével. Tudtuk,hogy várnak még ránk, a megjelenést elmulasztani nem szabad, mert könnyen megbánhatjuk. Éltünk és élni hagytunk. Nem számított ki van jelen, vagy ki bojkottálja az eseményt,vagy hogy mennyire szörnyű a zene, a hely és mennyire összeilleszthetetlen arcok vigyorognak ránk a neonfények tengerében;mi nem néztünk másra. Egyesek vágyai meglepő,s olykor rosszra csábító módon öltöttek alakot, de mi tettünk rá és tettük neki. Néha nem számít a minőség, csak a közösségformáló-erő,ami néhány kósza órára összehozza világainkat,hogy egy kicsit éljünk együtt is a valóságban(?)
A megfelelő pillanatban indultunk mégis, mert énünk bizonyos részei mindig is leküzdhetetlenek lesznek s nem is vágytuk legyőzni önmagunkat.
6, Pure Morning
Reggeli ébredés:a helyszín és a mellettem fekvő hölgy beazonosítása után helyre teszem gondolataimat és újra utcai ruhát öltök. Folytatva a nagyvárosi élet mintáját a körgyűrűn kívül ismét édeskettesben újra kinyitjuk egy pillanatra szíveinket, hogy aztán majd megint jó mélyen elzárhassunk benne minden fekete foltot. Őrültségre készülnék, de inkább előveszem a kényelmes cipőm és betérek a kedvenc kávézómba egy cappuccinóra kellemes társaságban, nyugalomban és hagyom hasson....
Másfél óra múlva felállok és új életbe kezdek.
Eleven a káosz, zavaros a fejed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése