Down-tempo.
A Bijou koncert az sokkal jobb volt,mint vártam. Természetesek voltak a szép ruhás "mire jöttünk,milyen stílus,jaj de hangos,nincs helyünk,nézd ki van ott" kultursznobok, de már egyre kevésbé zavar, ha öltönyösök mellé kell beülnöm. Az ilyen események azért olyan magukkal ragadóak mégis, mert biztosan tudod, hogy felejhetetlen élményt adnak. amint megszólal az első hang érzed, hogy elragadnak a hullámok és a másodperc tört része alatt tűnik el mellőled mindenki, ledőlnek a falak, három centivel leljebb csúszol a székben és behunyod a szemed. kapsz egy igazán megnyugató órát a nappalok hatalmas kavargása után, ami kárpótol mindenért. egyébként köztudott az ilyen helyekről, hogy nem kapni két komponensű italokat,de ha megcsinálod magadnak azokban a gyönyörű öblös poharakban tényleg egészen sznob élmény!
Metamorfózis.
Hasonló, kultúrára éhes,de az olcsó és tömény alkoholt meg nem vető két másik fiatallal összetalálkozva éjszakai porgyázásra indultunk. Mivel reményeinket már csak valami útszéli, kevésbé igényes vendéglátó ipari egység keretei között véltük felfedezni-egyre távolodva célunktól-,haladtunk a város pereme felé, míg nem egy jól irányzott bal kanyarral a vasút környéki hosszú sorokon találtuk magunkat. Itt valószínűleg legenda született és nagyon hasznos tapasztalatokra tettünk szert. Elméink és titkaink felszabadultak,ereinkben kezdett kékké válni a vér. A legendának három (de a mi szemszögünkből inkább csak kettő) összetevője van: száraz bor, szóda és tömény, méregdrága 80%-os Absinth. Garantált hatás egész éjszakára. Órákon át tart,terjed és harapja szét tudatod..botrányos cselekedetekre késztet, hiszen ki látott már két fiatal lányt a városban pohárral, benne smaragdzöld itallal végigsétálni a hóviharban a szabálytalanul kirakott macskaköveken agyuk beteg szüleményeiket az éjszaka csendjébe ordítva? Ugye, hogy nem hétköznapi látvány....
Célba érve, hajnalba hajolva,mindenkivel körülvéve, dübörgő, kattogó zenére feszülő állkapcsok között talán egy kicsit megint hazaérkeztünk. Csak az nem egészen jó,amikor az ember kívülállóként érkezik haza. Persze megtaláltuk a helyünket, miért is ne találtuk volna?
Számított, hogy milyen butaságokat és bűnöket követtünk el? Meg sem történtek...csak következményeik ne lennének. Amikor kiadjuk magunkból a legféltetettebb titkainkat csak a következményektől félünk,semmi mástól. De számított ez valha? Mindig kivágtuk magunkat a kétes helyzetekből,s majd hazudunk ismét...
Jóval a Napfelkelte után a szoba padlóján fetrengve beláttuk, hogy le kell végre hunynunk a szemünket különben soha nem ér véget ez a szédült játék. Nem növök fel,ne is várd el!
Játék nekem az élet,de még mindig csak a szabályok töredékét ismerem. A lapokat leosztottuk. Te döntöd el,hogy bedobod-e,vagy kockáztatsz és megadod vakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése