soundon majd labdázunk együtt a vízben?
Y üzenete :
(L)
Gergöö üzenete:
(L)
pille üzenete (23:44):
(L) :')
2009. február 26., csütörtök
Ekifejek.
pille üzenete :
soundon majd labdázunk együtt a vízben?
Y üzenete :
(L)
Gergöö üzenete:
(L)
pille üzenete (23:44):
(L) :')
soundon majd labdázunk együtt a vízben?
Y üzenete :
(L)
Gergöö üzenete:
(L)
pille üzenete (23:44):
(L) :')
2009. február 25., szerda
Szendrői Csaba- Én így üvöltök
"Pirkadt.
És mi csak ültünk a domb tetején,
kicsiny kartondobozokba
rendszereztük magunk
baljós énképeit,
diktafonra hörögjük fel
a foszló identitásunk
dühödt rémeit,
és ez fiatalság,
és ez már múlt,
szinte avítt…
a betekert szabadság
pólyájának mását,
elterülő szőlőtőkék
mezején szimatoljuk
az utolsó tutaj halvány sziluettjét.
Elúszott sok már,
csak a torz tükörkép dereng.
Mit álmodtunk? Hol Álmodtunk?
A föld forog velünk,
vagy csak alattunk reng?
Forradalmár ez itt mind.
Nem a vért szívná fogával
mint a többi,
csak a petyhüdt semmit nem akarás
igénye helyett
a szívzörejét hangosítja
fel,
és ömleszti,
mit ömleszti? Okádja
a valkűrök erejével,
és még csak ló sincs hozzá,
csak tajtékpipába égett akarat,
és ez nem bosszú,
ez nem szörnység,
csak egyszerűen a vadon ott tör fel,
ahol irtják a fákat.
Ez is csak anyag.
Szembesülünk a lényünk
lélektelen valójával,
amiben a molekulák
tudatot teremtenek,
és akkor van pofád azt mondani
hogy nincsen isten?
Ezt nem érdemes politikába,
meg vallásba folytatni.
Ennek nincs ideológiája,
a gúnyos mosolyodat
szájon törli a semmi,
amíg csak létezel,
a dilemmákat nem
oldja fel a legyintés,
miközben borospoharadba
fulladva zihálsz egy korty levegőért,
a végeláthatatlan a bizonytalan
a semmi
torkon ragad,
és te önmagad vagy,
míg más anyaga szemedben
hanyag koherenciát teremt,
a massza egységes sodródó
türelmetlensége
úgy porlik el, mint
a spontán elégett
temploma a máglyára
dobott léleknek. Vagy minek.
Te sem vagy emberebb
nálam, és én sem emberelem
magamat meg nálad jobban,
mint hűs eső faragott kopjafádra
koppan
a millió smink meg a maszk, ami lefolyt.
A pillantások miket loptam
a buszon, vagy miközben
a béremre vártam,
egy süllyedőbe lévő
hajó,
rémképe megmaradt nyomokban
a mítoszok helyett,
feltűrt ingujjal állunk
az éles szikla peremén,
és nem a megváltásra várunk.
Csodát magunknak teremtünk.
Alvó szemünk bogárja inkább rovar,
amint a csillárra tekint a fény,
nem vonzza el figyelmünk,
miközben te bánatod poklában
kapirgálod eltűnt emlékeid
negatívját,
itt a fiatalság,
a felütésre vár,
és úgy törődik majd veled is,
ahogy anyád
egykor
mint egy újabb gyermekkor,
kezedbe adjuk azt a semmit,
amiből valami lesz ,
és a fundamentumot
nem szenvedés kövezi majd,
hanem csak az a hit,
a hitbe vetett hit,
ami nem az idolt szórja eléd,
hogy inhaláld fel
véreres tüdődbe a klasszikus poklot,
ebben majd Dante sem sírja el magát
az utolsó fejezet végén,
itt az élhet igazán majd, aki halni tud,
és élni mer.
Mert ez az egyetlen út.
Szembesülj azzal,
hogy anyag vagy, és
az anyag
tudata lehetővé teszi,
hogy elfogadd,
anyagként
kiváltság
tudatában lenni
önmagad értelmetlenségének,
és hogy ezzel a tudattal
szembesülve
nem kell szemlesütve
megpengetni
búcsúszimfóniád
utolsó hangját,
mert mint matéria
kiváltságos dolog
tudatában lenni
a tudat tudatlanságával,
az értetlenség értése
közelebb visz annak elfogadásához,
hogy az értelmetlenség
az élet értelme maga.
Keressed az istent!
Ne okokat keress,
ne mentséget.
Ha van isten, nem hibázik,
nem hibázott.
Az üresség, amit érzel,
maga a minden,
és ez nem ad okot rá,
hogy a nihil tömje
szellemed két pofára
miközben a sarokban kucorogsz.
Állj ki te is a szikla szélére,
ne akard levetni magad,
ne akarj semmit. Egy pillanatra
törődj bele,
hogy amit látsz,
minden,
ép abból van amiből te.
Látod rímeket se adok hozzá.
Osszad be a szótagokat úgy ahogy akarod,
elfogyott a türelem, nincs bennem harag.
Te magadban vagy, és én vagyok az,
aki még így is veled marad.
Igen, szeretek élni.
így,
„Értelmetlenül…” "
...néha nem is tudod milyen emberekkel találkozol és kikkel élsz/éltél egy pici kis helyen.
2009. február 24., kedd
Nem is hazudik.
Folyton csak megcsaljátok a szívemet.
Mihalik Enikő
(A legsikeresebb magyar szupermodell)
Mihalik Enikő
(A legsikeresebb magyar szupermodell)
2009. február 23., hétfő
The Brave One
Egész rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned, mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed.
Egy álmatlan, nyughatatlan idegen,aki megy tovább, eszik tovább és él tovább.
Szörnyű érzés félni attól, amit régen szerettünk. Befordulunk egy ezer éve ismerős sarkon és ránk tör a rettegés. Nem merünk nekivágni a lépcsőnek. Sosem értettem hogy lehet így élni. Nők félnek egyedül az utcán, mások meg attól, hogy mérget rejt egy boríték, a sötéttől éjjel.
Emberek félnek emberektől.
Sokáig azt hittem, hogy félni csak mások szoktak, azok akik gyengék. Azt se tudtam mi az... de aztán megtudtam. Mikor rám tört éreztem, hogy mindvégig bennem volt, bujkált beágyazódva a szeretet rétegei alatt és lúdbőrős leszek. A szívem nehéz és az utcán meglátom azt, aki én voltam valaha.
Azon töprengek, vajon leszek-e Ő valaha?
Mondj valamit! *
Egy álmatlan, nyughatatlan idegen,aki megy tovább, eszik tovább és él tovább.
Szörnyű érzés félni attól, amit régen szerettünk. Befordulunk egy ezer éve ismerős sarkon és ránk tör a rettegés. Nem merünk nekivágni a lépcsőnek. Sosem értettem hogy lehet így élni. Nők félnek egyedül az utcán, mások meg attól, hogy mérget rejt egy boríték, a sötéttől éjjel.
Emberek félnek emberektől.
Sokáig azt hittem, hogy félni csak mások szoktak, azok akik gyengék. Azt se tudtam mi az... de aztán megtudtam. Mikor rám tört éreztem, hogy mindvégig bennem volt, bujkált beágyazódva a szeretet rétegei alatt és lúdbőrős leszek. A szívem nehéz és az utcán meglátom azt, aki én voltam valaha.
Azon töprengek, vajon leszek-e Ő valaha?
Mondj valamit! *
2009. február 22., vasárnap
Bolondozás, kalandozás
A csütörtöki kavar után ismét kihagyhatatlan lehetőségek akadtak városunk kultursznob és partyéhes-arcainak. Miután a pihenés semmiféle formáját nem gyakoroltam a nap nagy részében kételyekkel teli vágtam neki az éjszakának.
Down-tempo.
A Bijou koncert az sokkal jobb volt,mint vártam. Természetesek voltak a szép ruhás "mire jöttünk,milyen stílus,jaj de hangos,nincs helyünk,nézd ki van ott" kultursznobok, de már egyre kevésbé zavar, ha öltönyösök mellé kell beülnöm. Az ilyen események azért olyan magukkal ragadóak mégis, mert biztosan tudod, hogy felejhetetlen élményt adnak. amint megszólal az első hang érzed, hogy elragadnak a hullámok és a másodperc tört része alatt tűnik el mellőled mindenki, ledőlnek a falak, három centivel leljebb csúszol a székben és behunyod a szemed. kapsz egy igazán megnyugató órát a nappalok hatalmas kavargása után, ami kárpótol mindenért. egyébként köztudott az ilyen helyekről, hogy nem kapni két komponensű italokat,de ha megcsinálod magadnak azokban a gyönyörű öblös poharakban tényleg egészen sznob élmény!
Metamorfózis.
Hasonló, kultúrára éhes,de az olcsó és tömény alkoholt meg nem vető két másik fiatallal összetalálkozva éjszakai porgyázásra indultunk. Mivel reményeinket már csak valami útszéli, kevésbé igényes vendéglátó ipari egység keretei között véltük felfedezni-egyre távolodva célunktól-,haladtunk a város pereme felé, míg nem egy jól irányzott bal kanyarral a vasút környéki hosszú sorokon találtuk magunkat. Itt valószínűleg legenda született és nagyon hasznos tapasztalatokra tettünk szert. Elméink és titkaink felszabadultak,ereinkben kezdett kékké válni a vér. A legendának három (de a mi szemszögünkből inkább csak kettő) összetevője van: száraz bor, szóda és tömény, méregdrága 80%-os Absinth. Garantált hatás egész éjszakára. Órákon át tart,terjed és harapja szét tudatod..botrányos cselekedetekre késztet, hiszen ki látott már két fiatal lányt a városban pohárral, benne smaragdzöld itallal végigsétálni a hóviharban a szabálytalanul kirakott macskaköveken agyuk beteg szüleményeiket az éjszaka csendjébe ordítva? Ugye, hogy nem hétköznapi látvány....
Célba érve, hajnalba hajolva,mindenkivel körülvéve, dübörgő, kattogó zenére feszülő állkapcsok között talán egy kicsit megint hazaérkeztünk. Csak az nem egészen jó,amikor az ember kívülállóként érkezik haza. Persze megtaláltuk a helyünket, miért is ne találtuk volna?
Számított, hogy milyen butaságokat és bűnöket követtünk el? Meg sem történtek...csak következményeik ne lennének. Amikor kiadjuk magunkból a legféltetettebb titkainkat csak a következményektől félünk,semmi mástól. De számított ez valha? Mindig kivágtuk magunkat a kétes helyzetekből,s majd hazudunk ismét...
Jóval a Napfelkelte után a szoba padlóján fetrengve beláttuk, hogy le kell végre hunynunk a szemünket különben soha nem ér véget ez a szédült játék. Nem növök fel,ne is várd el!
Játék nekem az élet,de még mindig csak a szabályok töredékét ismerem. A lapokat leosztottuk. Te döntöd el,hogy bedobod-e,vagy kockáztatsz és megadod vakon.
Down-tempo.
A Bijou koncert az sokkal jobb volt,mint vártam. Természetesek voltak a szép ruhás "mire jöttünk,milyen stílus,jaj de hangos,nincs helyünk,nézd ki van ott" kultursznobok, de már egyre kevésbé zavar, ha öltönyösök mellé kell beülnöm. Az ilyen események azért olyan magukkal ragadóak mégis, mert biztosan tudod, hogy felejhetetlen élményt adnak. amint megszólal az első hang érzed, hogy elragadnak a hullámok és a másodperc tört része alatt tűnik el mellőled mindenki, ledőlnek a falak, három centivel leljebb csúszol a székben és behunyod a szemed. kapsz egy igazán megnyugató órát a nappalok hatalmas kavargása után, ami kárpótol mindenért. egyébként köztudott az ilyen helyekről, hogy nem kapni két komponensű italokat,de ha megcsinálod magadnak azokban a gyönyörű öblös poharakban tényleg egészen sznob élmény!
Metamorfózis.
Hasonló, kultúrára éhes,de az olcsó és tömény alkoholt meg nem vető két másik fiatallal összetalálkozva éjszakai porgyázásra indultunk. Mivel reményeinket már csak valami útszéli, kevésbé igényes vendéglátó ipari egység keretei között véltük felfedezni-egyre távolodva célunktól-,haladtunk a város pereme felé, míg nem egy jól irányzott bal kanyarral a vasút környéki hosszú sorokon találtuk magunkat. Itt valószínűleg legenda született és nagyon hasznos tapasztalatokra tettünk szert. Elméink és titkaink felszabadultak,ereinkben kezdett kékké válni a vér. A legendának három (de a mi szemszögünkből inkább csak kettő) összetevője van: száraz bor, szóda és tömény, méregdrága 80%-os Absinth. Garantált hatás egész éjszakára. Órákon át tart,terjed és harapja szét tudatod..botrányos cselekedetekre késztet, hiszen ki látott már két fiatal lányt a városban pohárral, benne smaragdzöld itallal végigsétálni a hóviharban a szabálytalanul kirakott macskaköveken agyuk beteg szüleményeiket az éjszaka csendjébe ordítva? Ugye, hogy nem hétköznapi látvány....
Célba érve, hajnalba hajolva,mindenkivel körülvéve, dübörgő, kattogó zenére feszülő állkapcsok között talán egy kicsit megint hazaérkeztünk. Csak az nem egészen jó,amikor az ember kívülállóként érkezik haza. Persze megtaláltuk a helyünket, miért is ne találtuk volna?
Számított, hogy milyen butaságokat és bűnöket követtünk el? Meg sem történtek...csak következményeik ne lennének. Amikor kiadjuk magunkból a legféltetettebb titkainkat csak a következményektől félünk,semmi mástól. De számított ez valha? Mindig kivágtuk magunkat a kétes helyzetekből,s majd hazudunk ismét...
Jóval a Napfelkelte után a szoba padlóján fetrengve beláttuk, hogy le kell végre hunynunk a szemünket különben soha nem ér véget ez a szédült játék. Nem növök fel,ne is várd el!
Játék nekem az élet,de még mindig csak a szabályok töredékét ismerem. A lapokat leosztottuk. Te döntöd el,hogy bedobod-e,vagy kockáztatsz és megadod vakon.
2009. február 20., péntek
Bálba ment a szív
1, Nagyváros bevette a nagylányt
Határozottan kezdődött,de mégis nyugtalanul. Kissé vontatottan bár úgyis tudtuk mire kell,hogy számítsunk. Mindenre felkészültünk,tényleg mindenre!
A körgyűrűn túl tudtam, hogy most tényleg nem számít mi történt eddig, vagy mi jön ezután, csak átadtam magam a nagyvárosi élet édes semmittevésének lányos bájjal és kellemmel. Könnyed nyári délutánra emlékeztető gondolat,feledés a kanapéba omolva némi jókedvvel,tabuk nélkül. Ez a nap pont úgy nézett ki, ahogy a nagy filmgyárakban megálmodták. Bár klisé, a kisembernek maga a mennyország.
2, Egy kép mindenkiről szép ruhában
A Rousseau-i idillből aztán haladtunk szépen lassan az egyre plasztikusabb világkép felé, ami eleinte még talán viccesnek is hatott. Fiatal kis életünk derekán néha jól esik felfedezni azt a cseppnyi nőiességet,amit oly okosan tárunk ma a világ elé, hogy minden ajtó nyitva álljon előttünk. Szájakat táttatni nem igénylek. Nem is szerettem volna soha. Ha a tükörképem pukedlizik nekem akkor már tényleg megelégszem. Bármennyire is a külsőségekről szólt az este a társaság volt,ami meghagyta bennem emlékét és nem pedig A Ruha. Persze egy üveg Martini után már édesmindegy volt.
3, Figyel az ég
Amikor már teljesen magabiztosan vonultam az ismerős arcok és érzések között egy buta kislány csúszott az érett nő szerepébe. Egyik legnagyobb hiányosságom életemben az emlékek, illetve az arcok emlékeinek hiánya. Így nehéz megállapítani, hogy szemeink találkozása csupán révedés a semmibe,vagy esetleg valamiféle felismerés. Esetleg azért mozdítja a fejét, mert nyomja a rengeteg pezsgő? S azért indul, mert csak egy kicsit messzebb lehet dohányozni? Aztán kinyitja a száját és aznap este akkor először igazán érzed, hogy hat centivel magasabban jársz,mint szoktál és keményen dolgozik benned az alkohol, mert megszédülsz a felismeréstől. Vannak olyan jelenetek, melyek intervalluma mégsem emiatt értelmezhetetlen napokkal később.Csupán sűrűségük cslóka. Parázs hullott a földre, ebből arra következtetek, hogy tíz percnek mégis el kellett telnie míg visszatértem a valóságba. Felemelő érzés, hogy képlékeny lelkünknek ez a néhány kósza pillanat mekkora értéknyereséget jelenthet. A messzi jövőbe tekintve majd biztos ott áll azok között az igazán nagy hatások között. Nem is tudnám kellőképp kifejezni a hálát és hiú büszkeséget ami kicsit is a nyomába érne annak a megközelíthetetlen érzésnek,amit elültetett bennem.
4, Sír a bohóc és alszik a varázsló
Gyönyörtől ittasan kúsztam be a sorok közé ezután, hogy valami gyorsan visszazökkentsen a standard-be. Két oldalról borultak rám könnyező szemek és sikítozó arcok, hogy egy kicsit mi is belekóstolhassunk abba azemlékbe amiről az est főszereplői annyit fognak mesélni eztán unokáiknak és szeretteiknek.A kitörő öröm, tapsvihar, gratulációk és bennünk,"kicsikben" a közelgő elmúlás egyvelege kavarta végül össze az érzékeket, hogy később együtt szédülhessünk táncba,elrejtve arcunkat férfi öltönyök gallérja alá. Fájó lábakkal, csillogó szemekkel, összekulcsolt kezekkel lejtettünk végig az üres téren, szaladtunk emberek felé és ölelkeztünk a zenére. A boldogság órái voltak ezek. Végül már csak a zajos magány szakadt ránk. Bizalmas beszélgetések a nézőtér színházterem illatú karfái között, egymásba feledkező párok lábaink alatt, bújó,titkolózó szerelmesek a függönyök takarásában és mi,múltjaink, jelenünk és jövőnk számtalan lehetőségébe kapaszkodva szőttük terveinket valami sokkal felemelőbb dologról. Részeg józanok.
5, Vadászösztön
Nincs is szebb, mint járni az éjszakában, veszélyek között,zsákmány után.
Megtörve az este súlya alatt rohantunk bele a város fényeibe ösztöneinkre hallgatva, s nem törődve testünk végkimerülésével. Tudtuk,hogy várnak még ránk, a megjelenést elmulasztani nem szabad, mert könnyen megbánhatjuk. Éltünk és élni hagytunk. Nem számított ki van jelen, vagy ki bojkottálja az eseményt,vagy hogy mennyire szörnyű a zene, a hely és mennyire összeilleszthetetlen arcok vigyorognak ránk a neonfények tengerében;mi nem néztünk másra. Egyesek vágyai meglepő,s olykor rosszra csábító módon öltöttek alakot, de mi tettünk rá és tettük neki. Néha nem számít a minőség, csak a közösségformáló-erő,ami néhány kósza órára összehozza világainkat,hogy egy kicsit éljünk együtt is a valóságban(?)
A megfelelő pillanatban indultunk mégis, mert énünk bizonyos részei mindig is leküzdhetetlenek lesznek s nem is vágytuk legyőzni önmagunkat.
6, Pure Morning
Reggeli ébredés:a helyszín és a mellettem fekvő hölgy beazonosítása után helyre teszem gondolataimat és újra utcai ruhát öltök. Folytatva a nagyvárosi élet mintáját a körgyűrűn kívül ismét édeskettesben újra kinyitjuk egy pillanatra szíveinket, hogy aztán majd megint jó mélyen elzárhassunk benne minden fekete foltot. Őrültségre készülnék, de inkább előveszem a kényelmes cipőm és betérek a kedvenc kávézómba egy cappuccinóra kellemes társaságban, nyugalomban és hagyom hasson....
Másfél óra múlva felállok és új életbe kezdek.
Eleven a káosz, zavaros a fejed
Határozottan kezdődött,de mégis nyugtalanul. Kissé vontatottan bár úgyis tudtuk mire kell,hogy számítsunk. Mindenre felkészültünk,tényleg mindenre!
A körgyűrűn túl tudtam, hogy most tényleg nem számít mi történt eddig, vagy mi jön ezután, csak átadtam magam a nagyvárosi élet édes semmittevésének lányos bájjal és kellemmel. Könnyed nyári délutánra emlékeztető gondolat,feledés a kanapéba omolva némi jókedvvel,tabuk nélkül. Ez a nap pont úgy nézett ki, ahogy a nagy filmgyárakban megálmodták. Bár klisé, a kisembernek maga a mennyország.
2, Egy kép mindenkiről szép ruhában
A Rousseau-i idillből aztán haladtunk szépen lassan az egyre plasztikusabb világkép felé, ami eleinte még talán viccesnek is hatott. Fiatal kis életünk derekán néha jól esik felfedezni azt a cseppnyi nőiességet,amit oly okosan tárunk ma a világ elé, hogy minden ajtó nyitva álljon előttünk. Szájakat táttatni nem igénylek. Nem is szerettem volna soha. Ha a tükörképem pukedlizik nekem akkor már tényleg megelégszem. Bármennyire is a külsőségekről szólt az este a társaság volt,ami meghagyta bennem emlékét és nem pedig A Ruha. Persze egy üveg Martini után már édesmindegy volt.
3, Figyel az ég
Amikor már teljesen magabiztosan vonultam az ismerős arcok és érzések között egy buta kislány csúszott az érett nő szerepébe. Egyik legnagyobb hiányosságom életemben az emlékek, illetve az arcok emlékeinek hiánya. Így nehéz megállapítani, hogy szemeink találkozása csupán révedés a semmibe,vagy esetleg valamiféle felismerés. Esetleg azért mozdítja a fejét, mert nyomja a rengeteg pezsgő? S azért indul, mert csak egy kicsit messzebb lehet dohányozni? Aztán kinyitja a száját és aznap este akkor először igazán érzed, hogy hat centivel magasabban jársz,mint szoktál és keményen dolgozik benned az alkohol, mert megszédülsz a felismeréstől. Vannak olyan jelenetek, melyek intervalluma mégsem emiatt értelmezhetetlen napokkal később.Csupán sűrűségük cslóka. Parázs hullott a földre, ebből arra következtetek, hogy tíz percnek mégis el kellett telnie míg visszatértem a valóságba. Felemelő érzés, hogy képlékeny lelkünknek ez a néhány kósza pillanat mekkora értéknyereséget jelenthet. A messzi jövőbe tekintve majd biztos ott áll azok között az igazán nagy hatások között. Nem is tudnám kellőképp kifejezni a hálát és hiú büszkeséget ami kicsit is a nyomába érne annak a megközelíthetetlen érzésnek,amit elültetett bennem.
4, Sír a bohóc és alszik a varázsló
Gyönyörtől ittasan kúsztam be a sorok közé ezután, hogy valami gyorsan visszazökkentsen a standard-be. Két oldalról borultak rám könnyező szemek és sikítozó arcok, hogy egy kicsit mi is belekóstolhassunk abba azemlékbe amiről az est főszereplői annyit fognak mesélni eztán unokáiknak és szeretteiknek.A kitörő öröm, tapsvihar, gratulációk és bennünk,"kicsikben" a közelgő elmúlás egyvelege kavarta végül össze az érzékeket, hogy később együtt szédülhessünk táncba,elrejtve arcunkat férfi öltönyök gallérja alá. Fájó lábakkal, csillogó szemekkel, összekulcsolt kezekkel lejtettünk végig az üres téren, szaladtunk emberek felé és ölelkeztünk a zenére. A boldogság órái voltak ezek. Végül már csak a zajos magány szakadt ránk. Bizalmas beszélgetések a nézőtér színházterem illatú karfái között, egymásba feledkező párok lábaink alatt, bújó,titkolózó szerelmesek a függönyök takarásában és mi,múltjaink, jelenünk és jövőnk számtalan lehetőségébe kapaszkodva szőttük terveinket valami sokkal felemelőbb dologról. Részeg józanok.
5, Vadászösztön
Nincs is szebb, mint járni az éjszakában, veszélyek között,zsákmány után.
Megtörve az este súlya alatt rohantunk bele a város fényeibe ösztöneinkre hallgatva, s nem törődve testünk végkimerülésével. Tudtuk,hogy várnak még ránk, a megjelenést elmulasztani nem szabad, mert könnyen megbánhatjuk. Éltünk és élni hagytunk. Nem számított ki van jelen, vagy ki bojkottálja az eseményt,vagy hogy mennyire szörnyű a zene, a hely és mennyire összeilleszthetetlen arcok vigyorognak ránk a neonfények tengerében;mi nem néztünk másra. Egyesek vágyai meglepő,s olykor rosszra csábító módon öltöttek alakot, de mi tettünk rá és tettük neki. Néha nem számít a minőség, csak a közösségformáló-erő,ami néhány kósza órára összehozza világainkat,hogy egy kicsit éljünk együtt is a valóságban(?)
A megfelelő pillanatban indultunk mégis, mert énünk bizonyos részei mindig is leküzdhetetlenek lesznek s nem is vágytuk legyőzni önmagunkat.
6, Pure Morning
Reggeli ébredés:a helyszín és a mellettem fekvő hölgy beazonosítása után helyre teszem gondolataimat és újra utcai ruhát öltök. Folytatva a nagyvárosi élet mintáját a körgyűrűn kívül ismét édeskettesben újra kinyitjuk egy pillanatra szíveinket, hogy aztán majd megint jó mélyen elzárhassunk benne minden fekete foltot. Őrültségre készülnék, de inkább előveszem a kényelmes cipőm és betérek a kedvenc kávézómba egy cappuccinóra kellemes társaságban, nyugalomban és hagyom hasson....
Másfél óra múlva felállok és új életbe kezdek.
Eleven a káosz, zavaros a fejed2009. február 16., hétfő
Break in the clouds
"Miért sírnak a felhők kicsilány?"
Mert nem tudnak beszélni róla.
Fairmont- Walk to the water
2009. február 15., vasárnap
Navigátor....-18+
Van a létnek egy görbülete ahol élünk igazi lényünkkel, féltett titkainkkal és rejtett gondolatainkkal és nagyon ritkán tudjuk a vonalakat egy síkba helyezni. Amikor meg eljönnek ezek a pontok érezzük, hogy szikrázik körülöttünk a levegő és tényleg elhiszem, hogy most az enyém minden.
Persze ez is önző dolgokba hajlik végül és fantáziálásba,de kit érdekel?
Mondjatok bármit,én szeretek így élni! Szeretem ezt az értelmetlen világot ami körbe vesz benne a millió fekélyes csodával. Zuhanásról,emelkedésről, jó és rossz irányról beszélünk,pedig a kétesélyes dolgok azok, amik nem is igazak. Felesleges feldobni az érmét, ha soha nem láthatod meg a harmadik oldalát.
Túl nagy jelentőséget tulajdonítok a dolgoknak.
Igazad van. Nem fog menni addig, amíg csak rólam szól.
------------------- o --------------------
2009. 06. 13.Akkor már hivatalosan nem bűnözhetek és nem úszhatom meg a dolgokat olyan könnyen, mint ahogyan most játszadozom vele. Persze ez is csak egy a sok olcsó konfekció közül, amit szánalmas társadalmi szokások erőltetnek ránk. nem kell, nem kell, nem kell.
Nagyon messze vagyok én még attól, hogy bárki szemében is egy kicsivel több legyek,mint egy buta kis gimnazista lány. Nem akarok felelősséget vállalni semmiért.
Nagyon messze vagyok én még attól, hogy bárki szemében is egy kicsivel több legyek,mint egy buta kis gimnazista lány. Nem akarok felelősséget vállalni semmiért.
Február 14.
Láttam azoknak a csodálatos embereknek az arcát akik a színpadról mutattak rám és mosolyogtam és egyáltalán nem számított,hogy gúnyosan vagy őszintén,de én álltam a fények és a fényképezőgépek kereszttüzében s tudtam,hogy ez most igazán rólam szól és senkivel nem kell törődnöm,mert egyedül érkeztem minden kötelezettség és elhivatottság nélkül tele félelemmel, ami végül hatalmas magabiztosságá alakult.
csodálatos volt,leírhatatlan és gyönyörű. Elképesztően más.
Csak az az egyetlen textil darab,ami olyan rútul hirtelen és kegyetlenül szakadt ki az életemből tette végül semmissé az egészet.
Én annyi mindent szeretnék elmondani nektek,de nem tehetem,mert az agyam leblokkolja az emlékeket. Én köszönöm Nektek,hogy magamra hagytatok, hogy megtaláljam önmagam.
Annyival lettem gazdagabb,hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni.
csodálatos volt,leírhatatlan és gyönyörű. Elképesztően más.
Csak az az egyetlen textil darab,ami olyan rútul hirtelen és kegyetlenül szakadt ki az életemből tette végül semmissé az egészet.
Én annyi mindent szeretnék elmondani nektek,de nem tehetem,mert az agyam leblokkolja az emlékeket. Én köszönöm Nektek,hogy magamra hagytatok, hogy megtaláljam önmagam.
Annyival lettem gazdagabb,hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni.
2009. február 13., péntek
2009. február 7., szombat
Ha így állunk,arra...
Minden csak újabb hely, újabb ürügy
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egy fajta fiú, egyfajta lány.
Én meg ingyen szajhád leszek, csak tömd be a szám!
Párja vesztett, toll híjas holló vagyok.
Ahol a legtöbbet adod, mindjárt halj is meg ott!
Előbb se, meg aztán se ismerjelek,
és szűnjön meg a világ, ha végleg
kilélegeztelek!
Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!
Egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem,
de most még annyit öregszem, amennyit iszom!
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.
A legszebb ünneplőm te légy a végső napon!
Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt!
Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy,
ugyanúgy bántanak.
De csinálják csak, a fény mindig sötétből fogan!
Nem az én időmből megy el,
mert nekem soha sem volt olyan!
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egy fajta fiú, egyfajta lány.
Én meg ingyen szajhád leszek, csak tömd be a szám!
Párja vesztett, toll híjas holló vagyok.
Ahol a legtöbbet adod, mindjárt halj is meg ott!
Előbb se, meg aztán se ismerjelek,
és szűnjön meg a világ, ha végleg
kilélegeztelek!
Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!
Egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem,
de most még annyit öregszem, amennyit iszom!
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.
A legszebb ünneplőm te légy a végső napon!
Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt!
Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy,
ugyanúgy bántanak.
De csinálják csak, a fény mindig sötétből fogan!
Nem az én időmből megy el,
mert nekem soha sem volt olyan!
Eleven Hold
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
