Nem attól gyönyörűek ezek az esték, hogy beleveszünk a részletekbe, vagy világmegváltó dolgok hagyják el a szánkat és annyira meglepődünk mindenen. Nem azért lesz különleges, mert rácsodálkozunk ennyi idő után is, hogy mi folyik itt. Ilyenkor egészen egyszerűen őrjöngve megpihenünk és megadjuk testünknek és lelkünknek azt a kötelező jót, amit oly' sokáig vontunk meg tőle. Hiába próbáltam elhitetni magammal, hogy jobb volt úgy, vagy más lettem, más kell és máshogyan; hazudtam. eszeveszettül próbálkoztam.
Fogalmam sem volt róla, hogy ekkora szükségem van erre. Nincs megállás. Megint eltelt egy év. Csöpögős lélekkel ültem a lépcsőn és csak éreztem. Aztán indultam elveszni, mert mindig el kell veszni, de most legalább a röhögéstől zuhantam össze és nem azoktól a felesleges és hazug dolgoktól mint az elmúlt szörnyen hosszú két hónapban.
Folytatódik az őrület :)
Csak azt sajnálom, hogy semmi sem ugyanaz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése