Ülök magam előtt- egy képembe röhögő gonosz valakivel szemben - mit keresek még itt? nem ott vagyok, ahol lennem kell és még csak nem is ott, ahol lenni akarok. Gyűlölöm a körülöttem ülő embereket, néha már undorodom tőlük. Olyan keveset szeretek.
Időről időre próbálok kimászni a sodrásból, de csak jobban belekeveredek. Még néhány nap és undorom tökéletessé fejlesztem, kiszórok mindent, ami nem körém való, amit nem érzek méltónak arra, hogy körbe vegyen. Nem kell semmi, ami új és friss, a régi dohos dolgokat akarom csak látni, mindent, amit annyira szerettem, mindent amit a szív vékony erei körbefonnak.
Kegyetlenül és felelőtlenül játszom tudom, de a következmények mindig eltörpülnek az élvezet mellett. Mennyire porig tiporna minket az igazság...
2 megjegyzés:
és ki nem szarja le, hogy mi mi a faszért járunk felszegett állal, ha ők ugyanezt csinálják? az a rengeteg ember magasról szarik rá, hogy vagy, simán elmennek melletted az utcán és pár perc múlva már nem is fognak emlékezni arra, hogy melletted mentek el... ugyanúgy, ahogy Te sem emlékeznél arra, hogy az imént elment melletted valaki. rohadtul semmi közük az embereknek egymáshoz és rohadtul nem vagyunk társas lények sem. magányosan és magunkra hagyatva élünk és halunk meg, csak a család és a barátok számítanak. az emberiségnek meg nem lesz fontos, hogy mi léteztünk valaha. annyira naiv dolog ezt elhinni, más dolgok kellenek, amik itt tartanak, és nem az, hogy mi miért érezzük magunkat másnak. ha így érzünk, legyünk rá büszkék, és tegyünk érte, hogy tényleg így legyen. a külvilág meg azt hisz, amit akar, én legalábbis ezt vallom. olyan emberek, akikkel néha valamiért együtt vagyunk, sosem jelentenek semmit mert tudom, hogy ez kölcsönös. én nem érdektelenül nézek rájuk, csak viszonozom a pillantásukat.
"nem sok embert szeretek, de értük viszont ölök."
pille
Tudod,hogy nekem mindig is számítottak ezek a dolgok. Az idegenek és azok is,akiket egyszer látok, egy estére.
Megjegyzés küldése