El sem hinném...

Beszéljünk arról, hogy ne beszéljünk semmiről. Nézz rám, de ne nézz át rajtam; nincs a hátam mögött már semmi. Minden amit látsz, vagy látni vélsz itt van előtted, a távolság megszűnt; fogod a kezem. Hogy tartozom-e felelőséggel nem tudom, a következmények nem érdekelnek. Nem tennénk olyat, hogy következménye legyen. Jól ismerjük egymást. Újabb hatalmas kapun léptünk át, hogy ez a megmagyarázhatatlan jelenség ami bennem kavarog egy újabb gordiuszi csomót szakítson szét a gyomromba, s felengedjen. A kívülállók számára nevetségesnek hatunk, semmi közünk a világukhoz. Szoros baráti öleléssel kísérjük egymást az éjszakába, nevetünk a múlton, s azon is mi nem történt meg. Szerettem azt az éjszakát, mely ma már fényévekre van tőlem. Ez az egyetlen baj ezzel a dologgal a szívemben, hogy senki sem értheti meg. Ahogy telnek az évek egyre jobban túllépek mindent elsöprő gyermeki szerelmem határain,s bársonyosan puha határok közé terelem, de nem szorítom. Csendben tartom fél kezemmel, hogy titkolózva hulljon rá a csillagok minden sóhaja.