Summer 2009.

DumDum fesztivál 2009. június 27. @Győr
- Florian Meindl, Oliver Huntemann

Volt fesztivál 2009. július 3. @Sopron
-JAMES HOLDEN! ; Laurent Garnier

BALATON SOUND FESZTIVÁL 2009. JÚLIUS 9-12. @ Zamárdi
- Sven Väth, Richie Hawtin, Magda, Hearthrob, Kraftwerk, Carl Cox, Underworld, Moby, Röyksopp, Erick Morillo, Groove Armada, Extrawelt, Wighnomy Brothers, Dub Pistols és még sokan mások...

Minimál alkotótábor 2009. agusztus @ Keszthely

Ozora 2009. agusztus 11-16. @ Dádpuszta
-VIBRASPHERE; Son Kite, Echotek, Hallucinogen, Liquid Soul, Talamasca, H. U. V. A network

Sziget fesztivál 2009 agusztus 15. @ Budapest
-Placebo (és a 3éves évforduló...)

... és ezek még csak a legfontosabbak.

.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes

Nem mozdul, nem szól, nem gondol...

Tudod megint a küszöbén állunk ezeknek a különös dolgoknak,amiket igazából egészen meg kellett volna már szoknunk, mert a helyzet az egy ideje rohadtul nem változik csak beállt a standard állapot. Nem arról van szó, hogy most el kéne döntenem, hogy ez pozitív vagy éppen negatív állapot-e, csak erősen próbálkozom a megértésével.
Megkopott a fénye a dolgoknak körülöttem és bennem; elhatalmasodik rajtam a vágy az újdonság iránt. Mindegy,hogy mi az; ember, érzés, hang, kép, hatás, íz, tevékenység vagy éppen lustaság; a lényeg, hogy felfelé mozdítson és ne szakadjanak rám ugyanazok a szerencsétlenségek,amik egy évvel ezelőtt. Persze ennyi idő után már egyértelműen látom mit csináltam rosszul és az átok hogyan fordult könnyedén áldásba,de mégis azt érzem évről évre, hogy most már tényleg nem lesz szerencsém többé.
Tudod attól függetlenül, hogy sokat panaszkodom valahogy mindig sikerül kihoznom a szépet a dolgokból, ha máshogy nem, hát magamat alakítom a körülményekhez, hogy azok elfogadhatóvá váljanak számomra.
Így a félidőben, határidőkkel, megszorításokkal karöltve valahogy megint elveszítettem a célokat és nem hallom meg a hangokat. Addig alakítottam magam mások igénye szerint, hogy megint nehezen találok majd vissza önmagamhoz.
A szívemben meg van hely, lehet jönni bátran, ismét nyitott vagyok a társadalomra és jelentem feltámadni látszom hamvaimból. Szeretem a péntek meg szombat estéket, amikor leülök az ismerős-ismeretlenek mellé és elvágjuk a vonalakat. Szép dolgok ezek. A szar egyik legvarázslatosabb szépsége; lételem.
De! Hogy olyan közel engedjek magamhoz embereket, mint egykor az már talán teljesen elmúlt és kiveszett. Talán az oldalak is ezért ennyire üresek mostanában, nem tudom, erre még nem találtam magyarázatot. Most inkább csak megtöltöm az üres foltokat színnel meg szaggal meg újabb emlékekkel, amikre később hivatkozhatok és kíváncsian várom mit hoz majd az idei nyár...

A film, amit nem akarsz megnézni

... de ha mégis megtennéd csak óvatosan és emlékezz rá, hogy én figyelmeztettelek!
Nem fogsz sírni,de nevetni sem.

.

Néha csak az kéne,hogy határokat szabjatok nekem és akkor egy sokkal boldogabb ember lehetnék örökös lelkiismeret-furdalás nélkül. Ha az idők során ennyire végérvényesen elcsesződött az értékrendem, akkor az kell, hogy aki mellettem van csak annyit mondjon:
"Ne tedd!"

.

Az egyik legrosszabb érzés számomra, amikor kiolvasok egy könyvet. Sokkal rosszabb, mint egy kapcsolatnak véget vetni, mert igazán tudod, hogy nincs tovább.
A szívem szakad meg ezektől a kis haláloktól.

Thanks guys!

Saját társadalmunk van, amibe magunk válogatjuk a polgárokat és közösen állítunk fel egy értékrendet. általában annyi ideig szortírozunk, hogy végül nyomuk sem marad. Az én társadalmam valószínűleg most virágzik. Hiába tudom, hogy nem ez a mérce, akkor is jól esik a mennyiségek mögé minőségeket tenni. Persze lehet, hogy ez is csak a kölcsönösségen alapszik; nem tudhatom. Építkezem. Az évek során most a legpozitívabbak a visszajelzések, talán egy kicsit megnyugodhatok. Hiába akartam ma elmerülni az önelemezgetésbe, vagy öniróniába mindig kihúzott egy üzenet. Azt hiszem a boldogság nem abban rejlik, hogy mennyire tevékeny az ember, vagy mennyi tapasztalatot gyűjt maga köré néhány hónap alatt.
Folyamatosan átértékelődöm nektek köszönhetően. Nem is tudod milyen sokat jelent ilyen formában szembetalálkozni a nevemmel ezeken a felületeken.

El sem hinném...

Beszéljünk arról, hogy ne beszéljünk semmiről. Nézz rám, de ne nézz át rajtam; nincs a hátam mögött már semmi. Minden amit látsz, vagy látni vélsz itt van előtted, a távolság megszűnt; fogod a kezem. Hogy tartozom-e felelőséggel nem tudom, a következmények nem érdekelnek. Nem tennénk olyat, hogy következménye legyen. Jól ismerjük egymást. Újabb hatalmas kapun léptünk át, hogy ez a megmagyarázhatatlan jelenség ami bennem kavarog egy újabb gordiuszi csomót szakítson szét a gyomromba, s felengedjen. A kívülállók számára nevetségesnek hatunk, semmi közünk a világukhoz. Szoros baráti öleléssel kísérjük egymást az éjszakába, nevetünk a múlton, s azon is mi nem történt meg. Szerettem azt az éjszakát, mely ma már fényévekre van tőlem. Ez az egyetlen baj ezzel a dologgal a szívemben, hogy senki sem értheti meg. Ahogy telnek az évek egyre jobban túllépek mindent elsöprő gyermeki szerelmem határain,s bársonyosan puha határok közé terelem, de nem szorítom. Csendben tartom fél kezemmel, hogy titkolózva hulljon rá a csillagok minden sóhaja.

Tisza Kata - Magyar pszicho

Tudod, Klára, azt hiszem értem min mehetsz keresztül, volt nekem is egypár kemény tapasztalatom az életben. Akkor pillanatnyilag nagyon szar volt,de így utólag látom, hogy megvolt az értelme. Téged most jól megpróbál az élet,de mivel fasza csaj vagy, meglátod, nemcsak hogy túléled, hanem megedződve fogsz nem csupán talpra állni, hanem járni, mit járni... szárnyalni! szóval vedd úgy, hogy te most egy tisztulási folyamaton mész át. Most fogsz kigyógyulni a túlzott idealizmus, a szülői elképzelések, a társadalom és a saját magad által megszabott, tiszta jóindulatból megfogalmazott agyrémekből. Utána már csak te maradsz, csupán annyi megfelelési kényszerrel, amennyi ahhoz kell, hogy szeretteidnek ne okozz fájdalmat,s hogy meg tudj maradni. Picit türelmetlen vagy, de ebben a korban ez normális. Semmiképpen nem tanácsolom, hogy tanulj meg tízig számolni, mert az nem te vagy. De nem akarok tanácsot adni. Neked nem is kell. Te is tudod, hogy ennek így kell lennie, akkor is, ha most pokolian szenvedsz. Csak azt tudom mondani, vedd úgy az egészet, mintha a saját újjászületésed lenne. Követtél el hibákat, de utólag ne bánd, én, már aggastyán fejjel, értem a titkod. Most már eleget ittál, későre jár, menjünk...

Függőség.

Gossip Girl.

The great escape

..hogy csak a szépre emlékezzünk annyira távoli már. Legszebb arcunkat fordítjuk mosolyogva a Nap felé, s éjszaka is csendben mosolygunk..kitartóan.
A tökéletesség régen túl nőtt rajtunk, már nem vesszük fel a harcot az ismeretlennel. Hibáinkat beismerjük és látszólag jobb belátásra térünk, pedig csak képtelenné válunk a harcra. Nincs jelenünk, a jövőt sem látjuk tisztán; csak átkozott múltunk lohol fáradhatatlanul nyakunkban. A legédesebb pillanatokat is megkeserítik a véletlenek annyira, hogy már képtelenek vagyunk kimászni belőle.
Lehetetlenül el vagyok veszve.