Zöldtündér

Nem tudom,hogy emlékeim az éjszakáról igazi,vagy android szerű álemlékek-e.Hosszú utat megjártam,ebben teljesen biztos vagyok.a kezdet nem lényeg,csak a bekezdés az a Naplemente meg sötétedés a Göncölszekér alatt néhány üveg akármivel meg egy társsal.Néha többel,pedig nem kell a paranoia.Aztán szerető,meg szétszakadás.bár már jóval előtte...Ápoljuk külföldi kapcsolatainkat,kisemberek,pipa az asztalon,after a téren......és itt is megszakad a kép.
Csupa csupa női hang,ismerősök,ismeretlenek,semmi sem valóságos.nagyon kevés dolog van,amire emlékeznem kéne.Egy emberrel üvöltöttünk,mert talán gyűlöljük egymást.valaki téglának nevezett és egy pillanatra tényleg elgondolkoztam rajta mi lenne,ha........persze ez is hülyeség. Aztán valami világjáró lakás.Utazás és nagyon durva keverékek.Újabb semmi....
A következő kép?Nincs olyan.Itt már vége volt mindennek.Kurvára nincs semmi.
Villanások egy felolvasóestről.csak képzeltük talán?
Félelmetes.félelmetesen gyönyörű.

Pereg a film a retinámon
A mozi vásznon lüktet a fény
Újabb emlékvesztés pár tequilla-tól
Emberek állnak és taposnak az artériámon
Minek is várok egy szebb napot
Kinek is szánom a holnapot
Hiába örülsz kitöröl téged is a világ akár egy honlapot lehettél felkapott
Itt minden létező datált akár egy naptár
Ha borul a rendszer akkor borul a kaptár
Hiába kaptál egy új esélyt
Ha nem látsz csak olvasol egy új mesét
Gyerekként tiszta vagy akár a kristály
Ez vele jár ez rajt van a listán
Amit az élet felírt

Vadászat az angyalokra

Miután felfaltam a szárnyaimat ő kezdett el megrágni engem.Pusztán jó akaratból,mint mindenki.De ha így akartok nekem jót,akkor inkább kívánjátok a halálomat.
"aggódom érted"Én csak jót akarok"Segíteni akarok"Vigyázz magadra"
Kezd elegem lenni belőletek.segíteni?Így?hogyan?Nem kérek a segítségből.
régóta az "old meg magad" típusú emberek táborát erősítem.szavakkal meg nem tudtok segíteni. Inkább ne is próbálkozzatok.Nincsenek következmények.A lét elviselhetetlen könnyűségét felváltja a nemlét súlytalansága.Következmények.Milyen nagy súlya van most mégis mindennek.és mennyire nem érdekel már.Hosszú idők óta a hétvég és azok az éjszakák tartanak életben.Nem leszek okos,vagy óvatos és nem csinálok semmit másként,mint eddig.Az utolsó menedékem nem adom senkinek.

Mielőtt lenéznék, még utoljára meglövöm az angyalokat,
Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat.
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár.
A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál.
A gondolat már csíraként beinjektálódott agyamba.
Lépésről lépésre haladva készülök halálos kalandra.
Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium.
Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium.
Észrevétlenül megmérgez, nincs közöm már a Léthez.

Paper panic

Hullj érzelmi mámorba pusztán érdekből,meg kedvtelésből forgasd ki magából jelenedet és végül csinálj olyat,amit nem tehetsz.Már nem számít.Hetek óta úszok lefelé a lejtőn,ez a kis lépés ugyan mit rontana el?!Talán csak helyre rakna mindent és beletuszkolna újra abba a durván elborult,de mégis oly' élvezetes életbe.Valaha szerettem az lenni,aki vagyok.Élveztem minden egyes pillanatát,legyen az szerelmes,reményvesztett,elkeseredett,élvezetes vagy éppen hétköznapi.Hétköznapok.talán erre van szükségem.az édes megszokás hiánya.Semmi felkavaró és semmi untató.Ismerem minden egyes rezgését mégis rettegek....Mi jöhet még?
Az elmúlt két hét távlatában nem tudom elképzelni.Talán megtámadnak,kirabolnak,megerőszakolnak vagy éppen megölnek.Úgy érzem a fejemre szakd minden égi csapás és senki nincs,aki megvédene.Hiányzik az a kéz.Isten nem ver bottal,tartja a mondás.Hát én megszevedem az elmúlt két évem összes apró hibáját.De ha így van még nagyon sok van hátra.Szerelmesen cseppfolyós zenét alkottunk kőkemény kiállásokkal.
In memoriam Lady X and Gus Lewis?????????
Az angyal,ki felfalta saját szárnyait......így neveztél engem.és ha te vagy a szárnyam többé nem tudok majd repülni,csak zuhanni.

Mellettem játsz,ne velem!

Engem ne!

Kora reggel,édes álmok,aztán szétszakadva....csengetnek.Nyitott ablaknál alszol,ezért hallod lentről a kiabálást.Kedves női hang.Biztos valamit el akar nekem adni.Ha az nem finom nem érdekel gondolom mosolyogva és befordulok a fal felé.aztán arra riadok fel ismét,hogy a hang már belülről árad.Beszélgetés foszlányok lentről.A társalgás két leglényegsebb momentumát kapom el.Rendőrség,(nemondkianevem).Lemegyek,aláírom amit kell és átveszem életem első rendőrségi levelét.Már nem nevetek.Percegik nézem,nem bontom fel,mert félek attól,hogy mi van benne.aztán mikor öszeszedem minden bátroságom megijedek.Eszembe jut,hogy amikor épp a kemény emberek között múlattam időmet egy általam nagyon nem kedvelt lány ugyanilyet kapott és egy hang szólította meg közülünk.Ez átverés!Készülj fel rá,hogy mintát kell adnod!
Egyszer úgyis minden kiderül....Lőjjetek fejbe június végéig,mert én nem megyek azok közé az emberek közé.Baszd fel a kéket....

Kamera által homályosan

Mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belémlát vajon? Belénk? És tisztán, vagy homályosan? Remélem, hogy tisztán, mert én már nem látok magamba, csak zaccot látok.
Mindenki érdekében remélem, hogy a kamera jobb. Mert ha az is csak homályosan lát, mint én, akkor végleg el vagyunk átkozva és holtan végezzük nagyon kevés tudással.

Amit ráadásul rosszul is használunk fel.

Fájsz.

Nem az az élet élése, hogy beleveted magad a dolgokba, és szívvel lélekkel mindenért, még akkor is ha nem biztos?*

Kizökkent idő

Ez a jelenet kijózanított.aztán egyre több.Végül már semmit sem érzel,csak hogy a valóság rádtelepedik teljes súlyával.Őrülten nyom és görcsként oldódik fel a gyomrodban.Újabb egy óra telik el,katt-katt,már a kibaszott macskák is nyávognak.Három óra múlva már anyázod azt a szemetet és végleg leírod magadban a továbbiakat.Kutatás folyik össze-vissza,egy-egy ismerős arc,vagy mozdulat feltűnik,aztán elvész a semmibe.
Azt hiszed nincs megváltás és végleg megvető kritikát kell írnod az éjszaka jegyzőkönyvébe,de akkor hirtelen betalál.Az utolsó kőkemény két óra.az égiek visszatalálnak hozzád és rendbe teszik a helyzetet.Persze,ha a tökéletesség igénye beteljesül,akkor most mámorban úsznék.Így csak lebegek benne.Zenei orgazmus.Ilyen partyt helybe még nem hoztak nekem.Ismét csak ismerős arc neve fémjelezte az estét és beteljesítette azt a létélményt,amire hónapok óta vártam.Persze rohadtul hiányzott a "több".Nem tudom jellemezni és nem is akarom.Olyan volt,mint azokon a helyeken.Cseppfolyósították a füleimet.És azok az arcok...Kettőt láttam,pedig csak a harmadik volt a valódi.És hirtelen egyedül a város szívében mindentől eltávolodva,valóságtól mentesen meghallom,ahogyan kiabálnak nekem.Muszáj válaszolnom,pedig nem tehetem.Tudom,hogy csak beképzelem.Telefon,mert muszáj beszélnem.Néhány momentummal később megelevenednek félelmeim és hús-vér emberek formájában sötét színű bőrbe zárva vesznek körül mindenütt.Menekülés aztán megint a mező meg a Nap forr a szemembe.hajnali séta,jó éjszakát cigi.
Vigyorral a képemen nyugtázom:túléltem ezt is!

Mentha

Mennék utamra ha engednéd de,
Testem lelkemmel szemben örök ellentét
Egy örök ellenfél mi egy helyen el nem fér
Mégis a kettő egymás nélkül meg nem él...

Fejemben rövid zárlatot kényszerít,
Nem értem mért teszi de biztos csak úgy élvezi,
Méregfogait belém képezi
és meg sem kérdezi pedig a fájdalmat ő is úgyan úgy észleli,
Ő is testvérem de több mint vér szerint
Ön magátol használja az érzékszerveim,
Helyettem lép és helyettem lát,
Helyettem beszél helyembe lép és át is vág,
Rád is vár, úgyhogy számits rá,
Merthogy elcsábít és már is csapdát állít rád,
Ő irányitja majd az aurád,
És nem tudod miért érzed úgy, mintha aludnál,
Pedig csak magadnak hazudtál
De mikor ráébredsz már késő,
Utat mutat a folyosón egy halvány fénycső,
Hogy arra van a mélységbe vezető lépcső...



hagyjatok aludni csak kopogok a mennyország kapuin, a leckét megfogom tanulni...

Mindketten örülnénk, ha szétesnénk
Mégis úgy értjük egymást, mint két testvér
Félszavakból, de milyen az ha félsz magadtól?
Tetteid alapját hangok súgják meg.
Sokáig nem hittem Istenben,
De minden tévhitem beismertem
Több tonna súly nehezedik rám,
Úgy érzem a tollam több sort nem ír már...
Amíg a szívem pumpál addig nem túlzás,
Mégis olyan érzés, mintha a fogamat húznák,
Egyre távolabb a part, hiába mondtam ekkor, hogy ez mindörökké tart,
Erre vettem anno mérget, hogy ez soha nem érhet véget,
Hogy ez egy végtelen történet...
Élettelen,mi én lettem nem véletlen,
Ismerd meg az énemet még ebben az életben,
Aztán elalszom szép csendben,
A fák alatt az erdőben fekszem le szélcsendben...
Hagyjatok aludni csak kopogok a mennyország kapuin, a leckét megfogom tanulni...

...

Nem látok a szememtől.Nem tudom eldönteni,hogy velem van-e a baj,vagy tényleg ennyire tönkre megy körülöttem minden?Szétesek.Napról napra egyre több részre bomlok,egészen addig míg szépen lassan megbomlok.Csökkentett módban üzemelek csak és epekedve várom a léten kívüli élményeket.felejteni.mindig mindent.Túlélni az életet önmagammal.Mi van?Mi lesz?Kérdések repkednek mindenhol.Minden sarkon valami durva dolog vár rám,hogy elkaphasson.ez már nem flash.valóság.Ha ennyire fáj a valóság egy percet sem akarok eltölteni benne.
Forogj velem és hagyjunk hátra mindent!

Kettesben hálunk.

Kezded,vagy kezdjem?Oly' mindegy ha már bekezdtük.Itt vagyok.Te és Red Lounge.Rother ordít:Hagyd abba,nem szabad!A mennyiség és minőség megint kárba vész.Durva egy éjszaka,ami a józanságot illeti.Jóval több,mint gátlástalanok klubja.Teljes gátlástalanság.Hagyd,hogy élvezzem és teljesen átéljem.Csak senki meg ne tudja.Élvezet.Minden fokon.Semmi seggrázás.Itt már rég többről van szó.enyém leszel éjszaka és az egyén elveszik örökre.Hozd a klubot ide nekem.És vigyél el mindent az orrom elől.We are the future.

Tűréshatár.

Nem gyűlölök soha senkit.A bizalmatlanság soha nem volt részem.Persze előbb-utóbb mindenki elveszíti önmagát.Fekszem magam alatt tervek meg minden nélkül.
Most gyűlölök.Rettenetesen.Sokkal többet veszítettem,mint első kijózanodásomban gondoltam. elvesztettem egy tulajdonságom,amitől jónak hittem magam.Vagy csak egy kicsit jobbnak. Nem a pénzről szól.Legalábbis nem csak arról.Hiába próbálnám megmagyarázni nem menne.
Engem ne a sorsom írjon, majd én megírom a sorsom.

100.?!

Kezdjük ott,hogy nem tudom milyen évet írunk,vagy milyen időt élünk.Kegyetlen durva élmény az összes balszerencsével meg mázlival együtt.Felemelő.Csupa kétely meg talány,meg csalódás,meg aggódás,meg egy csipetnyi hiány.ez megint érdekes kérdéseket vet fel.sokféle finomság volt most is az étlapon kezdve a gyengébbektől talán a legáhitottabbig.aztán a nagy örömködésem felelőtlensége olyan mértékben árnyékolja be most az egész nyaramat,hogy üvölteni tudnék a kétségbeeséstől.Főleg azért,mert semmit nem tehetek.Semmit.......semmit.
Persze a találkozás Brian Molkóval a pult alatt is eléggé durva élmény volt,ami azt illeti felesleges volt két éve itt lézengenie.De megtaláltuk.tényleg találkoztunk vele!
Kattogást hallok mindenhonnan meg látom felvillani a vakut.Virtuális látomásaim vannak,amik olykor őrült dolgokra késztetnek.A zene?az gyönyörű.A toll sercegése ahogy papírt ér szeretkezik a pirkadó Nap éjszakájával.A Hold már kiment a divatból.Vajon most más elméje ír az én kezemmel?Persze a valóságban mindig a harmadik lehetőség a nyerő.Szóval néhány óra múlva sokkolni fog a durva hír,amit most még igazán fel sem fogok és emberként kell majd viselkednem.képes leszek rá?Kértem ébresztőt a szobaszervíztől.A vonalakat már rég elvágtam. ezek után meg hálok egyet a kólaborzzal,utcazaj ambientet hallgatok és felkészülök a három órás önmarcangolásra.

Replayer.

Hatalmas érzelmi túltengéssel kezdődött az éjszakám ami később egy hatalmas nagy szeretet-flashé alakult.Szűk körben kezdtünk neki az önpusztításnak rettentő kellemes társaságban szívetmelengető kilátásokkal...meg panorámával.
Sok sok B6 vitamin meg pezsgés meg házinedü után végül utnak indultunk..toronyiránt. szóval az út a Szeretőhöz botrányosra sikeredett.Mert megtehetjük.ezt is.minden félelem és aggodalom nélkül.hiába péntek 13. ,most nem szúrtam el semmit.
Beavatás meg örömködések után kapok egy telefont.Figyelnek minket!5 perc a kocsiban és érzem meg leszek váltva.avatás.beporzás.Innen meg már minden ment a maga útján a reggeli Nyugalomig.Úgy,mint régen.Csak már nem megy nélkülük.
Hiányzik a partyszemüvegem.

2007.

Ezt most Neked,ezt most érted.

Csak egy levél tőlem neked
Tőlem nektek
Egy életjel, hogy tudjátok hogy létezem, hogy jól vagyok
Küldök egy életjelet
Mert nem vagyok különc, csak independens
Remélem értitek

Szervusz Kedves!
Remélem minden rendben
Körülöttem változik minden, akár a kedvem.

Áldozati bárány

Rendet kell csinálnom,mert éjszaka látogatók jönnek.
Hosszú idő után újra álmodtam.Persze nem elektronikus bárányokról,mert android sem vagyok.Készül bennem az élet a halálra.Nem akarom,hogy megmond hogyan csináljam,mert túl nagy lesz tőle rajtam a teher.egyre csak nő.Folyton irányt változtat aztán bámul rám a képcsövön keresztül.Már nem akarom,tényleg.Már minden megváltozott.Elszakadt és már tudom miért,tudom kiért.Lassan egybeforr a jelenem a multammal,ahogy felbontom a naptejet és homok hullik a combomra.Márai szerint a könny íze,mint a tenger íze.Én szeretném 7 ízben érezni.
Megyek és rendet csinálok,mert azt mondták álmomban,hogy meglátogatnak.
Szeretnék egy bárányt a háztetőre.

Az nem lehet...

Mi történik már megint?És ha történik miért történik?
Nem akarom ezt az egészet.Nem akarok segíteni és nem akarom meghallgatni,de én sem akarom elmondani.Nem akarok több terhet magamra.Nem akarok darabokat,mert túl fájdalmas összerakni.Lassan elönt ugyanaz a nyomasztó érzés,mint útközben.elérek Győrig,megállok a benzinkútnál és rendbe rakom magam.Elfolytódás.Senki nem hall belőle semmit és nem látják a jeleit.Sajnálom is meg nem is.Úgysem érthetik.Hogyan,ha én sem értem?
Valami nagyon elszakadt.Csak azt nem tudom mi és azt,hogy helyre hozható-e.
beszélni akarok,de elnémulok.Ki fog segíteni,ha igazán kell majd?
Gyertek kezek és vigyetek el!
Annyi mindennel szeretném ezt megtölteni,de nem megy.Valahogy nem tudom kiadni magamból pedig szeretném.Rettenetesen szeretném.
Hogyan segíthetnék bárkinek,ha magamnak sem tudok?

17

Nem elég csak jegyet,helyet is kell váltani az útra.
A beszálló kártyám már régen meg van.Utasokat is szereztem magam mellé a hosszú útra.
Újabb lényeges állomás.Jókívánságok,kalandok,ölelések,némi muníció és persze szeretet élémények meg egyéb létélmények.
Úgy érzem,ha most darabokra szedném az eseményeket nem feltétlenül gondolnám úgy,hogy igen,mindig ilyet és ez tökéletes,de megfelelt.soha nem vártam nagy dolgokat az ünnepléstől.Amit tervezek az úgysem jön össze soha.Tekintve különböző komoly-komolytalan,fizikai-lelki panaszaimat tetszetős estét zárhatok magam mögött.
Láttam az emberek állapotát,amit csak megközelítettem később meg már azt sem és nem voltam irigy vagy féltékeny.Figyeltem őket.Nem elemeztem vagy éretlemeztem tetteiket és szavaikat csak figyeltem őket és elképzeltem.Ezért is izgalmas megismerni egy embert.Rettentő mértékben tágul tőle a képzelőerőd.
Persze 17 évesen ilyen komoly dolgok közé csöppenni azt hiszem nem egészen emberi.Az ember próbálja elfordítani a fejét és szelektíven hallani,de vannak hangok amik nem kerülhetik el az elmédet.
Lucy in the sky with....
Vannak helyzetek amiket nem szívesen fogadok el és vannak szerepek amiket rettentő kimerítő játszani.egyebet később.

Mi az,hogy bolond?

Bolond az,aki a saját világában él.Mint a skizofrének,a pszichopaták vagy a mániákusok.Vagyis akik,különböznek a többiektől.
Bizonyára hallottál Einsteinről,aki azt állította,hogy nincsen se tér,se idő,kizárólag a kettő egysége létezik.Vagy Kolombuszról,aki ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez,hogy a tenger végén nem feneketlen szkadék van,hanem egy másik kontinens.Vagy Edmund Hillaryről,aki bebizonyította,hogy az ember képes megmászni a Mount Everestet.Vagy a Beatlesről,akik teljesen újfajta zenét játszottak,és úgy öltözködtek,mintha nem is a saját korukban éltek volna.Ők mindannyian-és rajtuk kívül még emberek ezrei-szintén a saját világukban éltek.
Egyszer láttam egy nőt,aki üveges tekintettel,mélyen kivágott vörös ruhában sétálgatott Ljubljana utcáin-,amikor a hőmérő mínusz öt fokot mutatott.Azt hittem,részeg, és odamentem,hogy segítsek neki,de nem fogadta el a kabátomat.Az ő világában talán éppen nyár volt,s talán forró volt a teste a vágytól valaki iránt,aki rá várt.
S ha ez az ember csak az ő képzeletében létezik,akkor is joga van hozzá,hogy úgy éljen és úgy haljon meg,ahogy akar-nem gondolod?

Fever

Mint megannyi dühös gyémánt csillan meg szememben az éjszaka pora.Csalódott és kiégett sóhaját nyögik most az éjszaka vándorainak.Stroboszkóp szerű villanásuk közvetíti szemtelen panaszukat.Botrányos és mindent felkavaró tetteik nem maradhatnak büntetés nélkül,ezt ők is tudják.Kegyelemért esedezve dühöngenek a messzi magasságokban,remélve,hogy üvöltésük földet érve enyhíti majd fájdalmukat.Nehezen nyugszanak bele háltátlan sorsukba az emberek felett,mert bizony ők sem szeretik az erőszakot.Hamis remények vad mámora dönti mégis igába képzeletüket és megcsalva szakadnak meg a semmiért.Oly sokszor imádkozunk ezekért a hamis hősökért kietlen nappalokon és lám fejünket homokba dugjuk,ha mégis eljönnek.Meggondolatlanul vágyunk olykor felemésztő dolgokra és értük eldobjuk látszat-nyugalmunkat. Valóban ilyen bolondok lennénk?Valóban nem tudjuk mi is az,amiért olykor mindenünket odaadnánk?Veszélyes játékokba bonyolódunk a természettel és önmagunkkal szemben.A természetfelettivel szemben győzedelmeskedni nem lehet.Ezt tudjuk jól mindannyian.
De én,Az Őrült lélek bolondja,mégis veszem a bátroságot és fellázadok sorsom ellen.Kell,hogy a kezemben legyen az irányítás saját életem felett.Vedd kezedbe a felhőket,facsard ki belőlük az esőt az utolsó cseppig és űzd el a vihart lágyan sejtelmes hangoddal.
Ha rám nézel talán még a Nap is kisüt majd és én megszűnök félni a természettől és önmagamtól. Győzz le engem magamban!

Yves-Saint Laurent

Algéria, 1836. agusztus 1. - Párizs, 2008. június 1.

2006

Szigetre akarok menni!Újra!Megint!Két órát várni a Lumináriumban és elveszni ottbent,aztán bemászni életemben először 70ezer ember közé Placebora,leülni a tömeg közepére és hallgatni,ahogyan rezegtet a hang.Meg akarom nézni újra azt a tökéletes Naplementét a nagyszínpad mögött,bezsélgetni a francia szerelmemmel,aki a leggyönyörűbben mondja ki a nevem(de csak utánnad),bekérezkedni a svédek sátrába,tekerni aztán elveszni az afrika faluban a tűz körül egy perzselő kétszázassal a kezemben.azóta nem volt szerencsém feketéktől származó dologhoz.pedig elhiheted....
Éjjel bekezdeni a bulit Medúzába,ahol bármerre nézel támadnak és érzed dőlnöd kell,mert egyáltalán nem tudod mi ez az új érzés.
Aztán alig 15évesen belépsz a Paryt Arénába és életedben először hallasz igazi minimalt.Még fel sem fogod,csak egy üveg pezsgővel mászkálsz a tömegben és míg nem kezdődik a csattogás várod-várod életed első elektronikus kedvencét(Anthony Rotter-Punks) és aznap éjszaka új szerelem kezdődik az életedben.Reggel egy ismerős 'helyi arc veri melletted ezerrel a dobot és úgy érzed megpusztulsz.Csigavér.Kincs keresés reggel kilenckor az éjszaka maradványai között.Hatalmas szemét-tenger,de még ez is annyira látványosan gyönyörű,hogy úgy érzed megpusztulsz ha ki kell menned a hídon.
Túrórudi,Soproni,cigi,mobilWC,tömeg,áramlás,csúszás,arcok,szeretet,szeretet,szeretet és mérhetetlen mennyiségű kultúra....ott akarok lenni.újra.
Ha azt mondom,hogy kicsiny országunkban ennél jobb nincs elhiszed nekem?Ugye,hogy elhiszed?!
Csempésszetek nekem balaton soundba kultúrát és ígérem minden további nélkül belövöm magamnak.

Ne mond ki a nevem!

After helyett maradt a meló,a hiányomat meg talán sikerül pótolnom legközelebb.Persze nem minden értelemben.Érdekes egy hétvége volt ez is,és mégis üres.Csak színfoltok voltak benne,semmi egyéb mámorító-legyen ez bármilyen mély,vagy felszines.Persze alkalom legyek,egyetlen legyek,pótcselekvés a semmiben veled...
Vagy sokkal inkább cselekedni,egy kicsit tudatosabban,mert a szűz hó napjait éljük.
Nem árt ez sem,mert ésszel élek,nem pedig az őrült lélek bolondját magamra vállalva. Azt nem itt kell.De természetelleneségemmel nem tudok beolvadni a szőkék meg feketék közé.
kurvára nem ismerem ki az embereket.Vagy talán már nem is akarom.
Nem tudom miért,de valahogy már nem érdekeltek.annyira kiábrándítóak vagytok,de mégis annnyira felejthetetlenek.
Különben tényleg nincs jobb,mint egy óra alvás után majd' lehányni a vevőt,mert az éppen közel 60kg húst dúg az orrod alá és tocsogsz a vérben.Kábé,mint az életben.....
De ha másért nem is a poztív oldalam erősítésért mindenképp megéri az áldozat.
Nagyra nőtt a pofám,verjetek szájba...