Tulajdonképpen megvetem magamban ezt a dolgot.mindig is gyűlöltem az ilyen és ehhez hasonló teljesen felesleges érdeklődést.alaptalan.Mindig az volt,egyetlen kivétellel,ami végül rettentő véget ért.Szükséges.szükséges volt.Rosszkor voltunk rossz helyen,de meg kellett,hogy történjen minden egyes momentuma.a tengerrel és a viharral együtt.akkor ott hagytam Jesolo partjain.a többi már valóságos volt.A valóság pedig nem nekem való dolog.Azon emberek közé tartozok akik különböző segédeszközökkel építik fel képzelt és néhol rettentően szánalmas életüket.bár nem hinném,hogy lenne jelenleg bármi visszatartó erő.Valahogy nincs rá szükségem,hogy visszafogjanak.Ismerek határokat,amik néha néha elmosódnak,de látom őket.Sokszor találkoztam velük,talán többször is,mint kéne....
tudom,hogy nem kéne félnem.tudom,hogy mit kéne éreznem és azt is,hogy mit nem lenne helyes.Színlelünk.túl sokat színlelünk.Mikor,ki és hol fogja meglátni?Mikor fognak leleplezni,vagy mikor fogom leleplezni önmagam?Mikor fog apró darabokra hullani a gondosan felépített kártyavárunk?
tudom,hogy itt vagy.Vannak dolgok amiket többet talán nem dobok el magamtól.Talán sikerült megértenem,megélnem és megéreznem.tudom,biztosan tudom.De mégis mikor jön el a buktató?az a biztos és annyira rettegett fordulópont???mikor?Mondd mégis mikor rombolom le az életem?És akkor vajon mennyire fogok mélyebbre csúszni,mint eleddig?Bármi is legyen a jövőm érzem,érzem,hogy nem akarok tudni róla.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése