Elsüllyedt színek

a szemedre gondoltam éppen
ahogy tenger önti el termeit
megmártózni súlytalan sötétben
mely önmagából semmit nem veszít

bezárulnak a szétfolyó ablakok
buborékként száz éber pupilla
ha rám nézel csak sodrásunk láthatod
miként szűkül egyetlen pillanatba

éjfél lesz és alkony végtelen
percek a felszíni csönd határán
elmerülve üvegszín vizében
naplementét holdakat találnál

a fénytörést ne hidd tükörnek
távol a kéktől szürke és sárga
szemedben elsüllyedt színek
homályos karcolt dioptriája

Karafiáth Orsolya