Make up your mind

Véleményeznek,pedig tényleg nem kérte rá őket senki.Névtelenséget és érthetőséget javasolnak,de tudom,hogy még ráérek vele.Bőven.Talán nem volt soha célom,hogy bármit is megértessek veletek,ez az egész leginkább nekem szól és értem van.Menekülésnek indult emlékszem,aztán szép lassan megszokássá vált,majd szenvedéllyé,akárcsak a Szerető esetében.De rá nem szeretnék ismét kitérni.Ma leróttam előtte mélységes tiszteletemet.Üres volt,mint még soha.Üres lesz,mint még soha,de kérlek ne érzékenyülj most el!Temetkezzünk vissza a kellemesen magasan ugrándozó bpm-ek közé és vegyüljünk el a nem létező tömegben.Lepj meg hátulról,ölelgess meg egy kicsit,elégíts ki az élet sójával és borsával aztán váljunk el csendesen.
Közérthetőség kedvéért a térről új helyre vezetett utunk,nyugalomra vágytunk és cigire.Később az össznépi marha csorda koncai közé vetettük magunkat és jókat derültünk az ismerősökön.Ha szemébe néztünk volna ő is érezte volna.Azt hiszem ebben A is biztos volt.közben megváltam még egy darabkától,ami hozzá kötött.Letétbe helyeztem és többé vissza nem kapom.Talán már nem is mutatna olyan jól a képeken.kifejezéstelen arccal haladok tovább.
-Lesz másik.idővel.
Idővel minden megváltozik,idővel majd hagyom,hogy megismerj és kezdeményezni fogom egy baráti kapcsolat kialakítását.Idővel elkezdek komolyabban foglalkozni a jövőmmel-legalább annyira,mint a Szeretővel-és a helyükre tolom a dolgokat.Idővel.

Elsüllyedt színek

a szemedre gondoltam éppen
ahogy tenger önti el termeit
megmártózni súlytalan sötétben
mely önmagából semmit nem veszít

bezárulnak a szétfolyó ablakok
buborékként száz éber pupilla
ha rám nézel csak sodrásunk láthatod
miként szűkül egyetlen pillanatba

éjfél lesz és alkony végtelen
percek a felszíni csönd határán
elmerülve üvegszín vizében
naplementét holdakat találnál

a fénytörést ne hidd tükörnek
távol a kéktől szürke és sárga
szemedben elsüllyedt színek
homályos karcolt dioptriája

Karafiáth Orsolya

Enchanté

Miért is ne hihetném el?Miért ilyen lehetetlen?miért ilyen csodálatos mégis?szeretnék kiáltani messzire.Halkan feltolni egy üzenetet a szél hátára és elrepíteni,mindegy,hogy hová,csak célba érjen,elérjen.
És mégis mi történik?Remegek,mint régen,hideg ráz és hányinger tör rám.Nincs magyarázat.Bűvkörbe estem.Hatott.Nem az enyém,de hatott,ütött.Hiszen ez csak az esti szél hangja,amely ma érthető szavakkal susog.Az ember hajlamos beleesni.
mert mi is ez az érzés?függés?vagy a mámornak bármilyen formája?inkább bódulat.Hamis képek martaléka,téveszmék.Le kéne szoknod az ilyesmiről.

Hajt még a libidó

Valahogy most sokkal idegenebb tőlem minden.Nehéz lesz túl élni.Mindenkinek.Mindkettőnknek.egyáltalán normális egy ilyesfajta erős kötődés valami iránt,ami lassan már csak fikció lesz?Olyan ez,mint a Mátrix club,pár év múlva nem fogjuk elhinni,hogy ott voltuk és átéltük.De mi lesz addig?Ki segít addig?A zene csak még jobban feltépi a sebeket.Próbálok semleges maradni,de nem igazán megy.Hosszú párkapcsolatnak vetettünk véget.Pontosabban ő végzett velünk.Drága Szerető,hát tényleg itt hagysz minket?Hogy fogunk ezentúl keresztül menni a téren?És mikor már nem leszel?Mit fogunk tenni,mikor darabokra hullasz a lábunk előtt?Hogyan fogjuk elmesélni a későbbieknek?

Fura emlékeim vannak erről az ideges éjszakáról Las Vegasban.Már öt éve volt? hat?száznak tűnik.Olyan csúcsnak,ami sose ismétlődik meg.San Francisco a '60-as években nagyon különleges élettér volt.De nincs magyarázat.Nincs a szavaknak vagy a zenének vagy az emlékeknek olyan keveréke,amely megközelítené azt az érzést,hogy tudod,hogy ott vagy és élsz,a Világnak abban az időbeli és térbeli sarkában.Őrültség volt minden irányban minden órában,izzott a levegő mindenütt.Fantasztikus egyetemes érzés volt,hogy akármit csinálunk az helyes,hogy nyerők vagyunk.És azt hiszem ez volt a biztosíték arra az érzésre,hogy vitathatatlan győzelmet arattunk mindenek fölött ami gonosz és öreg.Nem kegyetlen vagy katonai értelemben,arra nem volt szükségünk,egyszerűen érvényesült az energiánk.Minden lendületünk megvolt.Igen,egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk.És most?Kevesebb,mint öt évvel azután felmész egy meredek hegyre Las Vegasban és nyugatra nézel,és a megfelelő szemmel majdnem meglátod a magas víziumát.
Ez az a hely,ahol a hullám végül megtört és visszagördült.

Hát véget ért

Tudtuk,hogy el fog jönni és rettegtünk tőle.Túl hamar történt,túl hirtelen.Hogy mi lesz velünk?Nem tudhatjuk.Mindenesetre gyökeresen meg fognak változni a dolgok.Talán normális kezdünk élni,talán nem.Szeretnék nem tudni a jövőmről.Ha jönnie kell,hát jöjjön.
Mi megtettünk mindent,többet is,mint kéne.Elbúcsúztunk,illedelmesen,tisztesen,a magunk módján.Talán nem i kívánhattunk volna ennél többet,csak a többieket.Kitartottunk a végéig és még annál is tovább.Utoljára megfürödtünk a hullócsillagokban és napszemüveggel a zsebünkben kisétáltunk.Ég veled drága Szerető,nem járunk vissza többé a tett színhelyére.

Csillagpor

késő délután lenne, mondjuk inkább kora este. olyan 7 óra felé. épp a naplementét néznénk valami magasabb dombról, ahol csak pár betépett ember lézeng. arany marlborot szívnánk a soproni mellé. véletlenül leönteném a fehér converse cipőmet, és Te kinevetnél, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. a távolban kellemes breakbeat szólna a lassabb fajtából.
napszemüvegben lennénk. én nagyon nagyban, Te meg pilóta napszemüvegben.
odafordulnék és megcsókolnálak, és Te mosolyognál, aztán beszélgetnénk tovább
megjelenne V. köszönnénk neki és kinevetnénk, hogy mennyire nem áll jól neki ez a póló. könnyű lenne minden, nagyon könnyű. A. is jönne, nagyon be lenne állva. odajönne és azt mondaná, hogy forogsz. kinevetnénk és semmivel sem törődve beszélgetnénk tovább.
a nap már lemenne, mikor visszaindulunk a sátrunkhoz. én kivennék egy dobozból két apró papírlapot. igazán kicsik lennének, csak mi látnánk. bevennénk és sétálni indulnánk.
leülnénk két gombához, akik arról beszélnek, hogy az új sátrat volton playernek hivnánk.
játszi könnyedséggel lejtenénk be oda, és mindenki összesúgna a hátunk mögött: "látod? ők azok"

Tudod a domb helyett lesz nekünk egy pusztánk,ahol majd inkább a napfelkeltét fogjuk nézni,mert nem tudunk majd aludni a sok szintetikustól.el sétálnak majd előttünk emberek,akikről korábban azt hittük,hogy mekkora party arcok,de ránk se mernek nézni mert tudni fogják,hogy kik vagyunk.Régen lemostuk őket,mert addigra visszatérünk.
A szemüvegünk már bemocskolódott.le van öntve kolával...
A sátrunkat nem találjuk ezért keresünk két idegent akik behívnak egy körbe..visszafekszünk és szenvedélyesen fogunk néznie egymásra és igen..azt fogjuk hinni,hogy senki nem lát minket.
Magunkévá tesszük az érzést,vagy inkább az életérzést.A Cha-cha-cha-ban megszólal a Never be alone Justice-től,de mi kivárjuk a megfelelpő pillanatot,mert tudjuk hogyan kell hatni rájuk.
Lassan majd megtelik a hely élettel .Valahogyan visszakeveredünk a pusztaságra,mert láthatatlanok vagyunk .nem fog minket érdekelni.Délben elmegyünk aludni és este hétkor kezdődik a te verziód.Majd megkérdezik egymástól:
-Láttad őket tegnap?
-Igen,hatalmas botrányt csináltak.Partyarcok.

Modern képmesék

Attól tartok,könnyelmű vagyok.némiképp talán naiv is.Bár én sem hittem,hogy nem fog majd fájni,kaparni egy kicsit.Tüzet rakott,újra.Együtt felpiszkáltuk azt,aminek már régen el kellett volna hamvadnia.De mégis,mégis jó,hogy így történt,hogy újra megtörtént.Egy éjszakára megtört a jég,de talán ennyi is volt az egész.Tulajdonképpen hiba lenne bárhova is tovább gondolni,vagy messzi távlatok fényébe helyezni a kimondott szavakat.Részemről szükség volt rá,már régóta.Talán csak szeretném tudni az okát,hogy miért támasztottuk fel,hogy miért sikerült ennyire kibontani.Vajon meddig lesz bennem erő és tartás?sokáig.Fizikailag mindenképp.Fizikailag úgy hiszem már nem kell efféle dolgoktól tartanom.Senki miatt.Rettentő némán tudsz nézni,Világ.
Nem hajtod félre fejed és nem hagyod,hogy testednek bármely apró része akár egy pillanatra is kivillanhasson selyem-díszes ruhád alól. Csak sejtetsz.De azt mindig túlságosan félreérthetően.Meginogtunk.Néhány órára.Nem látott minket senki,nem hallott minket senkit.Csak önmagunknak és egymásnak tartoztunk számadással.Hát megtörtént.Őszintén,tisztán,önzetlenül.hónapok hosszú és fájdalmas sora kellett hozzá.Nekem.Azt hiszem neked is.Könnyítettünk,tehát következhet a befejezés?Nem szeretném.Szeretnék rendszert csinálni ebből a sok szarból,bárhova is vezetne.De nem.Felejtsd is el amit az imént mondtam.Nem.Nem adhatjuk fel stabil lábakon álló életünket soha.És persze nem is szeretnénk(?)csak még mindig hajt valami őrült vágy nagyon mélyről...Józanok vagyunk,emberek szabad akarattal mégis köteleségekkel és elvárásokkal gúsba kötve.
Mit hoz még?Hoz még valamit az éjszaka?Régmúltat már nem.Úgy hiszem az már megjárta utolsó Requiem-ét és koncként dobtuk az éteri levegő karmai közé.Bármi legyen,vagy ne legyen egy helyet soha nem hagyhatsz el.Fent tartom már,ez biztos.Csak majd alakul az idők során.egyre kisebb lesz.Hogy fizikailag nagyobb-e köztünk a távolság vagy lelkileg talán már oly' mindegy.Léptünk.Nagyot.De másokkal haladunk Dél felé.Mindenesetre útközben még találkozunk,vagy legalább az út végén.

Venus as a boy

Tulajdonképpen megvetem magamban ezt a dolgot.mindig is gyűlöltem az ilyen és ehhez hasonló teljesen felesleges érdeklődést.alaptalan.Mindig az volt,egyetlen kivétellel,ami végül rettentő véget ért.Szükséges.szükséges volt.Rosszkor voltunk rossz helyen,de meg kellett,hogy történjen minden egyes momentuma.a tengerrel és a viharral együtt.akkor ott hagytam Jesolo partjain.a többi már valóságos volt.A valóság pedig nem nekem való dolog.Azon emberek közé tartozok akik különböző segédeszközökkel építik fel képzelt és néhol rettentően szánalmas életüket.bár nem hinném,hogy lenne jelenleg bármi visszatartó erő.Valahogy nincs rá szükségem,hogy visszafogjanak.Ismerek határokat,amik néha néha elmosódnak,de látom őket.Sokszor találkoztam velük,talán többször is,mint kéne....
tudom,hogy nem kéne félnem.tudom,hogy mit kéne éreznem és azt is,hogy mit nem lenne helyes.Színlelünk.túl sokat színlelünk.Mikor,ki és hol fogja meglátni?Mikor fognak leleplezni,vagy mikor fogom leleplezni önmagam?Mikor fog apró darabokra hullani a gondosan felépített kártyavárunk?
tudom,hogy itt vagy.Vannak dolgok amiket többet talán nem dobok el magamtól.Talán sikerült megértenem,megélnem és megéreznem.tudom,biztosan tudom.De mégis mikor jön el a buktató?az a biztos és annyira rettegett fordulópont???mikor?Mondd mégis mikor rombolom le az életem?És akkor vajon mennyire fogok mélyebbre csúszni,mint eleddig?Bármi is legyen a jövőm érzem,érzem,hogy nem akarok tudni róla.