Tavasz van.

Ha eszembe jut, hogy most már csak még egyszer ennyi
szomorú leszek
és mosolygok
és összezavarodom,
kétségbe esek,
kapkodok,
közben reménykedek,
aztán újra csalódom.
Elképzelek,
aztán felrúgok mindent,
újratervezek
és gyakran semmi sem érdekel.

Tulajdonképpen tök mindegy, mert úgyis csak a legutolsó pillanatok fognak számítani és majd minden akkor dől el...