Megszűnt az idő és a tér is. Abban a pillanatban feleslegessé vált minden. Eltűnt minden, amit az ember egy negyed élet során megtapasztalhat. Nem volt levegő, nem volt gondolat és nem tudtunk mozdulni. Csak az az édes-veszélyes mosoly terített be maga körül mindent. Félelmetes ereje volt még így, magán kívül is. A tökéletes tudattalanság. A pillanat, amikor a minden mindegy helyét átveszi a semmi sem mindegy.
Hogyan is élhetnénk túl ezt? Együtt, kézenfogva, amikor megfagyok az érintéstől.
Az útkeresésből mostanra csak tévelygés maradt, zuhanás a cseppet sem kecsegtető események felé.
Nem tudom elválasztani egymástól a dolgokat; az évek során annyira az enyém lettél, hogy megint csak magamat hibáztatom amiért nem figyeltem oda eléggé. Ha baj van mindig az az első, hogy keressük a hibát. Hogy hol ütöttek lyukat a rendszerben. Összeesküvés-elméleteket gyártunk a megmagyarázhatatlanra, aztán széthullunk.
A hogyan tovább-ra egyetlen válaszom sem maradt. Gyenge vagyok, végtelenül gyenge. Nem tudlak két lábon állva a földön tartani, magamat sem tudom.
Félek. Segítség kell.
2009. december 29., kedd
2009. december 27., vasárnap
2009. december 26., szombat
Üres volt minden.
A zsebembe gyűröm az összes emlékem - pedig nincsenek is.
Megáll mögöttem a füst, néz - olyan furcsán néz rám.
Egyedül lenni nem egyszerű - egyedül nem megy.
Nem tudom végigcsinálni - pedig már nincs más választás.
Nélküled nem megy.
Megáll mögöttem a füst, néz - olyan furcsán néz rám.
Egyedül lenni nem egyszerű - egyedül nem megy.
Nem tudom végigcsinálni - pedig már nincs más választás.
Nélküled nem megy.
Camel
Nem is hazugság, hogy néhány szó meg tudja változtati a világot.
nem is hazugság,hogy néhány pillanat elég.
nem is hazugság, hogy a boldogság egyszerű.
Néha minden csak egy karnyújtásnyira van.
néha tényleg minden csak döntés kérdése.
Ugye tényleg rettentően fogok majd hiányozni onnan, ahol éppen nem leszek?
nem is hazugság,hogy néhány pillanat elég.
nem is hazugság, hogy a boldogság egyszerű.
Néha minden csak egy karnyújtásnyira van.
néha tényleg minden csak döntés kérdése.
Ugye tényleg rettentően fogok majd hiányozni onnan, ahol éppen nem leszek?
2009. december 24., csütörtök
Tavasz van.
Ha eszembe jut, hogy most már csak még egyszer ennyi
szomorú leszek
és mosolygok
és összezavarodom,
kétségbe esek,
kapkodok,
közben reménykedek,
aztán újra csalódom.
Elképzelek,
aztán felrúgok mindent,
újratervezek
és gyakran semmi sem érdekel.
Tulajdonképpen tök mindegy, mert úgyis csak a legutolsó pillanatok fognak számítani és majd minden akkor dől el...
szomorú leszek
és mosolygok
és összezavarodom,
kétségbe esek,
kapkodok,
közben reménykedek,
aztán újra csalódom.
Elképzelek,
aztán felrúgok mindent,
újratervezek
és gyakran semmi sem érdekel.
Tulajdonképpen tök mindegy, mert úgyis csak a legutolsó pillanatok fognak számítani és majd minden akkor dől el...
2009. december 23., szerda
being ipszilon.
... aztán megint csak körbe fon mindenki karja, hol boldogan, hol könnyesen, néha meg csak kéjesen.
2009. december 20., vasárnap
Rezignáció
Becsukom a szemem.
Nem hallom, amit mondasz.
Becsukod a füled.
Nem látod, ahogyan mosolygok.
Nem én változtam, csupán a körülmények.
Mindig tudom mi lesz a vége.
Nem hallom, amit mondasz.
Becsukod a füled.
Nem látod, ahogyan mosolygok.
Nem én változtam, csupán a körülmények.
Mindig tudom mi lesz a vége.
2009. december 17., csütörtök
2009. december 14., hétfő
2009. december 5., szombat
World beach
...mert nincsen szebb a gyermeki szeretetnél,
mert nincsen szebb annál, amikor látod,hogy ártatlan szívek kapaszkodnak egymásba,
mert nincsen szabadabb annál amikor csak le kell hunynod a szemed,
mert tudod,hogy "nem kívánhatsz ennél többet",
mert nem számít,hogy mi van a felszínen,
csak az örökké mosolygó arcotok.
mert nincsen szebb annál, amikor látod,hogy ártatlan szívek kapaszkodnak egymásba,
mert nincsen szabadabb annál amikor csak le kell hunynod a szemed,
mert tudod,hogy "nem kívánhatsz ennél többet",
mert nem számít,hogy mi van a felszínen,
csak az örökké mosolygó arcotok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)