Hétfő este

"Mikor írhattam ezt a levelet?
Kedves E rzsike? lvira?
Nincs okunk szégyenkezni
a megnemtörténtek miatt.
Hotelszobákban olykor
- átutazómámor? -
megfeledkezünk magunkról
Ennyi. Hely, év - s folytatás nélkül
megfeledkezünk?
De KI lehettél?
És miért éppen hotelszobákban?
Közterek árnyas padjai, kapubenyílók,
kinemvilágított telefonfülkék,
couchette, villamosperon Hűvösvölgy felé...
- konyhaasztal is lehet
erényszünetnek, - szűkének melegágya
túlnépesedett partin.
Ki lehettél Kedves E?
S miért megnemtörténtek?
Nem ment? Valaki bejött?
"Hangulatilag" nem jött
össze? A "szitu" nem volt "olyan"?
Összement, mire...? Mire ment "ki" a játék?
Valami rilkézés volt? "Két magány
óvta, védte és köszöntötte egymást?"
- A papíron levő jelek szerint: sikerrel.
(Köszöntés: nyílván. Szoktunk. Óvás és védés:
ment úgyszintén.)És mikor nem történt meg?
És mindig, mondjuk: majdmindig
pali vagyok a helyzettragikumra.
És valóban nem?
Egy nézés vagy érintés ---
Nézés megtapadása
(a nézett által
észrevéve és tűrve, netán: sőt)
a test valamely
domborulatán vagy homorulatában
(a kebel völgyében, honi soit!);
ottfelejtkezett
kéz a csípőn
előretessékelésnél,
haj könnyű, aranyló
söprése arcomon, vonatfolyosón.
Amire mint megnemtörténtre gondolhatunk,
az - sajna vagy hál'isten -
megtörtént, meg, bizony.

Ki voltál? Ki lehettél?
Néhány esetlen bókom ott bolyong
hallójárataidban?
Az emlékezet alantasan szelektál.
Mint ahogy szűk cipőbe is képes
beletévedni kavics,
hogy azután egy hosszú séta során
nyomja talpadat, vagy a lábujjad közét
(miközben csevegnie és gyönyörködnie
kell a társaslénynek).
És ilyeténképpen a szavak is
halálunkig hangoznak
az elhangzottak:
becézés, bántás
(az előbbi gyakran utóbbinak
bizonyul - a kavics sem
akar sérteni).
Nájlonharisnyás lábad
egyszer majd nem lesz már,
fura mondani: "elporlad bokád"
(ennyi vélhető rólad: divattörténeti
enyésszettani evidenciák),
fájó agyvelőnk (engedtessék meg! Mondhatok
"fényszomjas szem"-et is.)
pár tizedgramm porrá lesz,
nyakkendőim és ingeim kidobják,
bolhapiacon felmosórongyként hasznosul.
(Hízelegne a gondolat, hogy az én
poraimból fakadt a partvisnyél,
melynek fejét szoknyáddal pólyázták be.
FELSAJOGNÉK, Kedves E)"