megint elviselhetetlen a lebegés. Nem mámort jelent csak bizonytalanságot. Eltűnni vágyást,de ugyanakkor nem elszakadást.
Visszafordulni a régibe, mert abba az irányba igenis vissza lehet...
De nem lesznek már kezek. Szárnyak maradnak csak és messzebb visznek, mint eddig bármi.
Döntéshozó-képességem magaslatán hoznék rosszakat, de természetem már soha nem fogja engedni. Így van jól, marad nekem a fele mindennek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése