...

Most már minden számít. Minden szó - kimondott vagy elhallgatott - , a tettek, ahogyan egymásra nézünk,de még azok a percek is amikor eszünkbe sem jut a másik. Párkapcsolatok - sikeresek és bonyolultak - , barátságok - őszinték és felszínesek.
A sok megfelelni vágyástól átitatott, vagy éppen önfeledt és teljesen felszabadult órák és napok között megint eltűntem. Ugyanaz a forgatókönyv minden évben, minden ciklusban.
Én mindig bíztam a jövőben,de most már semmiben sem tudok a jelenen kívül. Eszeveszetten rohanok az emberek mellett, hogy egy percre se hagyjanak egyedül, hogy soha ne kelljen már nélkületek levegőt vennem.
Csak ezek a normális elvárások ne lennének,ne nehezednének rám, hogy nekem ennél sokkal több kell és nem fogom már soha megkapni magamtól.
Felemészt a tudat,hogy már soha nem kezdhetem előről.
A játék mindig ugyanúgy fog végződni.

A lehető legtökéletesebb

Yonderboi - Egyenes labirintus